Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

2. szám - Szemle

h.-y energiaelem rögziti, a Planck-féle oszcillátor mozgása kontinuus marad, a kontinuumot alkotó elemeken belül csakúgy,- mint egyik elemről másikra való átmenet alatt. Egyetlen félreérthető kivételtől eltekintve /ez a fentebb emiitett zárójel elhagyásának az esete/ semmi sem sugallja Planck megjelent közleményeiben, ismert kézirataiban, autobiografikus töredékeiben azt, hogy valaha is eszébe jutott volna az oszcillátorenergiák diszkrét értékek halmazára való korlátozása mindaddig, amig mások reá nem kény szeritették 1906-ban s a következő években. Nem azt akarom mondani, hogy Planck kételkedett a kvantálás realitásában vagy, hogy merő formalitásnak tekintette s remélte, hogy később kiküszöbölhető lesz. Azt állitom, hogy a diszkrét értékekre korlátozott rezonátorenergia fogalma nem játszott szerepet gondolkozásában a Vorlesungen megirása utánig."30/ Szerencsére néhányan, elsősorban Lorentz, Paul Ehrenfest és Einstein, hamarosan "nem-standard módon" kezdték olvasni Planck dolgozatait, s fölfedezték az energiakvantálást. A "Planckon kivüli" kvantumelmélet kezdeteit bemutató ez után következő fejezetek Kuhn könyvének szebbik fele, tele eleddig ismeretlen összefüggésekkel és meglepő részletekkel. Ez azonban már cseppet sem "eretnek" történetírás, minden részletében s koncepciójában az eddigi "standard" képet gazdagítja. Mesterien vázolja itt Kuhn, hogy miként tör ki a diszkrét értékekre korlátozott energia fogalma a feketesugárzás Jammer-féle "gettójából", s válik hamarosan uj és fontos területeken az egész fizikát maga köré szervező hatalmas uj paradigmává. De miért maradt ki ebből a fejlődésből Planck? Kuhn érvei ugyanis - a fenti ismertetésből különösebb kommentár nélkül látható nem elegendőek a kihagyására. Nyilvánvaló mindenekelőtt, hogy aligha megbízható az egész konstrukció tartógerendája, a Kuhn-féle Boltzmann-átértékelés. Hiszen Boltzmann nem értékelhető a mai valószínűségelmélet szigorú igényei felől. A valószinüségszámitás a fizikával együtt és összeforrva fejlődött azzá az önálló és matematikailag jól megalapozott diszciplínává, aminek ma ismerjük,31/ s ebben a fejlődésben nagy szerep jutott épp Boltzmann valószínűségi érveinek. Kezdetlegességük semmiképpen sem értelmezhető hiba vagy éppen visszahúzó erő gyanánt. Legfeljebb arról lehet szó, hogy Boltzmann még inkább elődje Plancknak, mint eddig hittük, s csakugyan igy is tárgyalja a kérdést alapos történeti-logikai dolgozatában Ulrich Ноуег.32/ Csakis tévedéseit és ingadozásait hangsúlyozva alakitható át Boltzmann azzá a determinisztikus fantommá, aminek Kuhn bemutatja, s csakis ebből a fantomból lehet levezetni azt a Planckot, akinek semmi köze többé a kvantumelmélethez. És csakis ekkor fog végül Planck ellen szólani gondolkozásának az a vonása, mely leginkább megalapozza fizikusi nagyságát: az elméjeti megfontolások feltétlen alárendelése a kísérletnek, a mérhető és ellenőrizhető fizikai tudásnak. Planck "szerencsétlensége" végülis Kuhn konstrukciójában éppen az, hogy még kortársainál is erősebben ragaszkodott a kísérleti ellenőrzés követelményéhez, a kor elsőrendű tudományos parancsolatához. De csak a mi egészen másféle parancsolatokhoz szokott korunkból visszatekintve tűnhet ez a ragaszkodás a "tulajdonképpeni" fölfedezés elmulasztásának. 30/ Uo. 125-126.p. 31/ Lásd pl.: RÉNYI A.: Levelek a valószínűségről. Bp.,1969,Akad. K. Arra, hogy Boltzmann H -tétele valószínűségi megalapozás tekintetében sem áll olyan "gyengén", mint Kuhn hiszi, lásd: LESTIENNE,R. : Entropie, temps mécanique et fie che cosmologique. /Entrópia, mechanikai idő és kozmológiai irány./ = Scientia /Milano/,1980.5-8.no. 337-358.p. 32/ HOYER,

U.: Von Boltzmann zu Planck. /Boltzmanntól Planckig./ = Archive for History of Exact Sciences /Berlin/,

1980.23.vol.1.no. 46-86.p. Hoyer mindenekelőtt azt emeli ki, hogy Boltzmann sebességtér-beosztása is szükségképpen véges volt. "Más szavakkal Boltzmann valószinüségszámitási megfontolásai is megkövetelik, hogy az £ alapelem elvileg véges maradjon! Diszkrét mennyiségek elméletéről van szó! A kvantumelmélet Hoyer szerint Boltzmannal kezdődik. 175