Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

2. szám - Szemle

"kevésbé valószínű állapotokból haladnak valószínűbbek felé'. Ez az állítás azután ar­ra a következtetésre vezeti, hogy 'e tekintetben tehát általánosítottuk az entrópia­elvet, megmutatván, hogy miképpen kell definiálni az entrópiát a gáz nem-egyensulyi állapotára'. Ezek a konklúziók természetesen rendkívül plauzibilisak, ámde a G á z ­e lmélet- ben teljesen bizonyitatlanok. Erre gondolhatott Planck, mikor 1877 elején ezt irta Graetz-nek: 'Valószinüségszámitással, ha előre semmit nem tudunk, meg­határozhatjuk a legvalószínűbb állapotot. De ha adva van egy valószínűtlen /kezdő/ állapot, abból nem számithatjuk ki vele a következőt. Ezt nem a valószínűség határoz­za meg, hanem a mechanika. Semmi alapja sincs azt állítani, hogy a természetben a vál­tozás mindig kevésbé valószínűből /t.i. állapotból/ tart valószínűbbe'. 1897-ben ir­reverzibilitást és entrópiát magában foglaló esetekben a bizonyítás terhe még mindig a H -tételen nyugodott, nem a kombinatorikus megközelítésen" 23/ Sa H -tételt külön­féle paradoxonok fenyegették. Erezte ezt Boltzmann, és Loschmidttel, Zermeloval, Planckkal, Burburyvel vitázva igyekezett javítani és tisztázni álláspontját. Meggyőző­dött róla, hogy a teljesen determinisztikus értelmezés nem tartható, és meg kell en­gedni olyan kezdeti konfigurációkat, amelyekből a H -függvény egy ideig növekedhet is. De ugy képzelte - mármint Kuhn Boltzmannja -, hogy a molekulákról és a molekuláris elrendezésről áttérve a sebességekre és a sebességek eloszlásaira, a sebességtér be­osztásával nyerhető kicsi cellák ebben a térben "Newton törvényeivel összhangban mo­zognak, csaknem ugy, mint a bolygók s csillagok az egekben".24/ Az idézet - talán nem kell külön mondani - Kuhntól származik, nem Boltzmanntól ; Kuhn azt hangsúlyozza, hogy Boltzmann még 1896-ban is, amikor már rég tudja, hogy az egyes molekulák­nak nem tulajdonithat mechanikailag determinált viselkedést, csakis statisztiku­sát, a sebesség-tér egyes celláit még mindig a mechanika s nem a statisztika törvé­nyei szerint kezeli. "1896-ig, amikor először fejtette ki a molekuláris rendezetlenség fogalmát, Boltzmann ismételten megállapit a cellák koordinátáiról olyasmit, ami szi­gorúan véve csak a molekulák koordinátáira érvényes, és megfordítva. Összekeverte vagy egynek képzelte az állapot, rend és valószínűség két erősen különböző fogalmát. A fo­galmak egyik halmaza, amit 1896-ban 'moláris'-nak nevezne, az f sebességeloszlás­függvényre vonatkozik, azaz a molekulák megoszlására a sebesség-tér cellái között. A másik halmazt, amit Boltzmann ugyanakkor 'molekuláris'-nak nevezett el, a cellákon belüli helyzet determinálja, azaz minden egyes molekula helyének és sebességének nem­statisztikus kezdőfeltételekkel előirt pontos megadása. Boltzmann anélkül, hogy tu­dott volna róla, e két, egymástól végül is független fogalom-halmaz közt mozgott ide­oda; csak igy őrizhette meg oly sokáig H -tételének uralkodóan determinisztikus tár­gyalási módját, kényelmetlen egyensúlyban erősen probabilisztikus kombinatorikus meg­formulázásával." Ez a lebegés könnyítette meg Boltzmann számára, hogy bár kombinato­rikus megfontolásaihoz a sebességteret véges számú véges nagyságú cellákra kellett be­osztania, a tényleges kiszámításnál e végességtől könnyen eltekintsen és összegekről integrálokra térjen át. Nem vette észre, hogy "ez az áttérés nem valami matematikai határátmenettől fûgç, hanem egy fizikai hipotézis érvényétől, s utóbbi egyáltalában nem magától érthetői A gázsürüség és az П molekulaszám plauzibilis értékeihez le­hetséges kell legyen ugy megválaszthatni a cellák nagyságát, hogy mindegyik sok mo­lekulát tartalmazzon és mégis elég kicsi legyen ahhoz, hogy f ne változzon nagyon két szomszédos cella központja között. Boltzmann az első feltételt pusztán matemati­kainak itéli, a másodikra soha nem is céloz. Azt, hogy ez igy kikerülte a figyelmét, feltehetőleg megkönnyítették a kontinuus és a diszkontinuus viszonyáról vallott - s eleddig kevéssé tanulmányozott - nézetei. Boltzmann gondolkozásának eme vonására ve­zethető vissza, hogy később Planck annyira érzéketlen volt az iránt a fontos különb­ség iránt, ami elválasztja azt a módszert, ahogyan ő elosztotta az energiát oszcillá­torokra attól, ahogyan Boltzmann osztotta el gázmolekulákra. Valamikor 1906 utánig Planck nem vette észre, vagy legalábbis nem ügyelt a következményeire, hogy meglehe­tősen közönséges fizikai körülmények közepette is eloszlásfüggvénye lényegesen válto­zik celláról cellára."25/ Azaz Planck, akárcsak Boltzmann, "érzéketlen" maradt az 23/ üo. 53-54.p. 24/ Uo. 57.P. 25/ Uo. 57-60.p. 172

Next

/
Thumbnails
Contents