Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

2. szám - Szemle

higgyük, hogy ez az "eretnek" história valamiképp hihetetlen. Ellenkezőleg, ahogyan Kuhn megszerkeszti, annyira hihető, hogy szinte cáfolni látszik két nem szavajátszó tanút - Planck Ervin fiát s a fizikus Pohlt -, akik azt állították, hogy Planck maga Newton tettéhez hasonlította a h hatáskvantum fölfedezését. Kuhn konstrukciója erősen valószínűsíti, hogy ha Planck - ami valószínű - tényleg mondott is ilyesmit, az nem a h hatáskvantumra, hanem az általa Boltzmann-féle állandónak nevezett к -ra, a sugárzási egyensúlyt létrehozó oszcillátor entrópiáját valószínűségként megadó egyenlet állandójára vonatkozhatott. "Semmi egyéb sincsen ugyanis - irja а IV. fejezet végén Kuhn - tudományos pályáján, ami ez utóbbihoz foghatóan feljogosítaná őt arra, hogy kutatását a természet legbensőbb működésébe való s eladdig elérhetetlen bepillantásnak tekintse vagy tekinthesse. Próbálkozásait, hogy külön feltételezések nélkül megmagyarázza az irreverzibilitást, végleg odahagyta. Sugárzási törvénye még erősen a kísérlet igazolására szorult. A törvény levezetése pedig teljesen a klasszikus hagyomány keretei között rekedt... Amig mások közbe nem léptek 1906-ban /amikor Ervin fia tizenhárom éves volt, abban a fejlődési korban tehát, amire valószínűleg emlékezett/ sem a törvény, sem levezetése nem szolgálhatott semmiféle alapul arra, hogy Planck, mint fundamentális újításra, hivatkozhasson reá. А к állandó együttes szerepeltetése legalább igért efféle eredményt, és semmi egyébről nem tudott Planck munkásságában, ami ilyesmit igért volna. nil/ S külön jegyzetben visszatérve a Planck sírkövére felíratott С = h. v összefüggésre, a sors "iróniájának" tartja, hogy "bár semmi kétség nem fér Planck emlékezetének a h-val való társithatóságához, őt magát a századfordulón sokkal inkább а к állandó lelkesíthette. ..12/ S itt nem csupán egy eddig természetesként elfogadott tanúvallomás és a Planck-kvantum kapcsolat történeti cáfolatáról van szó; Kuhn egész konstrukcióját jellemezhetné szinte а к állandó fontosságának megnövelése a h rovására Planck munkásságában. Hogy ezt megtehesse, mindenekelőtt Boltzmann és Planck kapcsolatát kellett újraértelmeznie. Az eddigi "ortodox" történetírás, Kangrot is beleértve, természetesként és folyamatosként tartotta számon Boltzmann hatását Planck feketesugárzás kutatásaira. Végtére is Boltzmann volt az, aki a sugárzó test T hőfoka és a kisugárzott E összteljesítmény közötti Stefan-féle empirikus összefüggést15/ termodinamikai megfontolások segítségével és termodinamikai módszerekkel levezette, s igy járt el Planck is az 1890-es évek közepétől kezdve, amikor sugárzás-kutatásaiban lépésrőllépésre haladva megmutatta, hogy a Wien-féle eloszlási törvény megértéséhez is egy termodinamikai függvényen, "az entrópián keresztül vezet az ut".l4/ Boltzmann a Stefan-féle törvény levezetésére a termodinamika egyszerű - teljes differenciálok alakjában megadott - alapegyenleteiből indult el. A termodinamika egyenleteiben a hőmérséklet, nyomás és térfogat szerepelnek változókként. Ha a rendszer és környezete egyenlő hőmérsékletű, ha nincs köztük hőkicserélődés, akkor a hőmérséklet, nyomás, térfogat és bizonyos mennyiségek, az úgynevezett "termodinamikai függvények" között egyszerű differenciális összefüggések érvényesek, melyek segítségével levezethető a rendszer összenergiatartalma és hőmérséklete közötti reláció. Ha tehát a nyomás és a hőmérséklet fogalma a sugárzásra is értelmezhető, akkor a termodinamikából a fentiek alapján meg lehet kapni a Stefan-féle törvényt. Ámde a termodinamika egyenletei érvelhetnénk ma - voltaképpen részecskék igen nagy tömegére vonatkoznak, részecskékre vonatkozó átlagértékeket fejeznek ki. A hőmérséklet a rendszert alkotó részecskék kinetikus energiájának átlagértéke, a nyomás a rendszert határoló falba ütköző ré11/ KUHN,Th.S.: Black-body theory and the quantum discontinuity 1894-1912. /А feketesugárzás elmélete és a kvantum-diszkontinuitás 1894-1912./ Oxford,1978,

Clarendon Press. 356 p. 12/ ü.o. 285.p. 13/ SIMONYI K.: A fizika kultúrtörténete. Bp.,1978,Gondolat. 48? p. Simonyi Károly, a fizikus szemével nézve, pontosan látja elmélet és kísérlet mesteri összjátékát a feketesugárzás kutatásában, és gondosan követi, meddig tudott menni "a klaszszikus fizika a fekete sugárzás ügyében". i.m. 359-360.p. 14/ Uo. 36О-363

.Р. Az "entrópia-ut" kiemelését még hangsúlyozza a három féle sugárzási törvény: a Wien-Planck-, Planck, és Rayleigh-Jeans-féle képlet szemléletes összehasonlítása. 168