Tudományszervezési Tájékoztató, 1981
2. szám - Szemle
hasznosította eredményeit, gyakran az elemzésekkel való teljes azonosulásig. Csak éppen az energiakvantum elől törölte le nagyon hatásosan Planck nevét. Ezzel azonban az egész történet hirtelen átrendeződött, és Kuhn teljes joggal állitja szembe "eretnek"-ként saját verzióját a kvantumelmélet eddigi "orthodox historiográfiá"-jával, beleértve Kangro monográfiáját is, amelyet azonban mégis szeretne valahogyan kiemelni belőle. Fennen hangoztatott egyetértések és elhallgatott, de annál mélyebb ellentétek bonyolult rendszere keletkezik igy, két merőben különböző filozófiai megalapozású tudománytörténetirás interferenciája. Összehasonlitásuk önmagában is érdekes lenne; minket azonban most a kuhniánus - helyesebben neokuhniánus^/ - tudományfilozófia és a német matematikatörténetirásból kinőtt tartalomelemző oberwolfachi módszer^/ kapcsolata csupán Kuhn szempontjainak jobb megértése miatt érdekel. Kangro - Kuhnnal ellentétben - explicite és ismételten megfogalmazza a maga szempontjait: "Szorosan a kijelentésekhez és forrásokhoz kivánunk ragaszkodni, inkább leirni, mint sem értelmezni, s a történeti fogalmakat és vonatkozásokat /formulákat/ sem kivánjuk modernizálni, hanem megmagyarázni... A források kiválasztása és összeállítása magában is éppen elég lehetőséget, sőt: túlságosan is sok lehetőséget hagy nyitva az értelmezésre - magától értetődően fizikatörténeti értelmezésre gondolunk, nem filozófiaira. Másrészt azonban nem korlátozódhatunk külső vonatkozások ábrázolására, adatok és tények fölsorolására és kölcsönös összefüggéseik bemutatására. Magának a fizikai tartalomnak kell szóhoz jutnia. S ezt a tartalmat a lehető legkevesebb részlettel kell megközelíteni, másként a történeti interpoláció túlontúl bizonytalanná válik, így is annyi tárgyi adottság nyomul előtérbe, hogy föl kell áldoznunk a bizonyára épp ilyen lényeges biográfiai ábrázolásokat. A részleteket ugyan mindig meghatározott személyek körül csoportosítjuk, s igy ezáltal jellemezzük kutatásaikat, mégis el fogjuk kerülni, hogy "prioritásokról", "teljesítményekről", "haladásról", "használható föltevésekről", "igazról" és "tévesről" beszéljünk. Hiszen alapjában véve mit jelent az, hogy egy adott korban egy kutatási eredmény igaz? Mit fejez ki ez az Ítélet? A gondolkozó és cselekvő ember reflektálását az ő koráig közvetített) azaz érvényes ideákra és más, számára hozzáférhető adottságokra. S ki mer egy ilyen viszonyt értékelni?" Thomas S. Kuhn, felelhetnénk némi retorikával a szónoki kérdésre. Kuhn "eretnek" történetében ugyanis legfőképpen az "értékelés" eretnek; helyesebben az, ami az eddigitől eltér benne, elsősorban a gondolkozó ember "reflektálásának" megitélése a koráig közvetített, illetve korában érvényes gondolatokra és elméletekre. Eme reflektálásnak "köszönheti" elsősorban Planck - Kuhn Planckja -, hogy elveszíti jogát a kvantumelmélet fölfedezésére: addig s oly lelkiismeretesen "reflektált" korabeli gondolatokra, elméletekre és kísérletekre, mig a klasszikus fizika divatos és erősen jelentőségén tul müveit területének, a fekete sugárzás elméletének betetőzőjévé vált. Igy soha a "klasszikus" és az "uj" határvonalát jelentő "kontinuus"-"diszkontinuus" ellentétet át nem léphette; igazából még csak föl sem fogta soha. Az uj fizikát Einstein és Ehrenfest fedezték fel, az ő utmutatásuk ébresztette reá azután magát Planckot is, hogy mit rejt valójában formulája, illetve a formula adekvát levezetése. De azt ne 8/ Kuhn Paul Feyerabenddel vitázva egyre erősebben eltért eredeti fölfogásától, s paradigma-fogalmát, amit kezdetben a tudományos fejlődés hordozójaként vezetett be, végül telje sen azonosította Feyerabend áthatolhatatlan és mással összemérhetetlen "világmagyarázat"-ával. Még a kísérleti fizikát s az elméleti fizikát is két ilyen inkommenzurábilis "világkép"-nek tekintette. KUHN,Th.S.: Mathematical vs. experimental traditions in the development of physical science. /Matematikai tradíció a kísérleti-vei szemben a fizika tudományának fejlődésében./ = Journal of Interdisciplinary History /New York/,1976.1. no. 1-31. p. 9/ A német matematikatörténeti filológia egzakt hagyományain nevelődött J.E. Hoffmann szervezte meg az ötvenes és hatvanas években a bio-bibliográfiai adatokra alapuló s ezek szerint tagozódó széles körű tématörténeti kutatásokat.A "Hoffmanniskola" - s lényegében majdnem minden jelentősebb tudománytörténész ide számitható német nyelvterületen - az oberwolfachi Matematikai Kutató Intézetben rendezte évi kongresszusait. 10/ KANGRO,H.: i.m. 5-6.p. 167
