Tudományszervezési Tájékoztató, 1980
3-4. szám - Figyelő
munkák társszerzőjének tekinthető-e? A vezető szemére vetheti munkatársainak, noha ragyogó körülményeket teremtett munkájukhoz, ők hálátlanul még a cikkükbe sem veszik be társszerzőnek. Az erőszaszakosabbja egyszerűen kijelentheti, minden ilyen tárgyú cikkben társszerzőként kell szerepelnie, mert a téma az övé. A társszerzőség gyakorlatát indokolhatja az is, hogy a még "névtelen" szerzők nehezen jutnak pub likálási lehetőséghez, a jónevü társszerző előtt azonban megnyilnak a szerkesztőségi ajtók. Van arra is példa, hogy a szerző ugyanazt a cikket különböző folyóiratokban más és más rendű és rangú társszerzőkkel publikálta. Üdvös dolog minisztériumi munkatársat vagy vállalati vezetőt nyerni meg társszerzőül, hiszen ők osztják szét a kutatásra szánt eszközöket, s támogathatják az ügyet a felsőbb fórumok előtt. — MARKOSZOV.V.: Liki szoavtorsztva. /А társszerzőség arcai./ = Literaturnaja Gazeta /Moszkva/,1980.11. Az imponálásra törekvő modorosság jelenségét helytelen az idegen szavak használatával összekapcsolni, csupán azért, mert a modorosság gyakran idegen szavakban nyer kifejezést. A német tudományos és politikai zsargon sok szava /pl. implizieren, Innovation/ ugy hat, mintha közvetlenül a latinból származna. A mai tudósok többsége azonban nagyon keveset tud latinul és éppen azoktól a tudományos kutatóktól áll a legtávolabb, akik a legjobban szeretik az idegen szavakat használni,nevezetesen a szociológusoktól és a pszichológusoktól. A látszólag latin szavak használatának magyarázata egészen más: ezek a szavak bekerültek az angol nyelvbe és az közvetítette a németbe és a többi nyelvbe is. Az "innovation" például az angolban nem idegen szó, bár latin eredetű. Az angol származás szempontjából keveréknyelv, mely mind germán, mind román elemeket tartalmaz, az "innovation" fogalmára az angolnak nincs germán eredetű szava. A tudós nyelve Minden szakterület használ sajátos szaknyelvet, szakkifejezéseket, terminus technicusokat. A szakkifejezések használata a munkában általában a gyorsabb megértést szolgálja és gyakran hosszadalmas kifejezéseket helyettesit. A szakkifejezések bevezetése és használata tehát többnyire nem modorosság, noha a tudósokat gyakran illetik ezzel a váddal. A tudományos nyelv használata nagyon sokszor nem a tényleges szükségleten nyugszik. Az emberek egy része csak azért használ tudományos kifejezéseket, hogy másoknak imponáljon. Ilyenkor a tudományos nyelvnek semmi más funkciója nincs, mint a szleng használatának, tudniillik azt a látszatot kell keltenie, hogy a beszélő a dolgokban tájékozott, bennfentes, bizonyos társadalmi csoporthoz tartozik. Nem elsősorban az idegen szavak használatáról van csak szó, hiszen az imponáló tudományos szavak származhatnak az anyanyelvből is. Tehát az angol nem sznobságból mondja, hanem azért, mert más szót nem tud helyette használni. Az a német viszont, aki "Innovation"-t mond "Neuerung" helyett, ugy véli, hogy előkelőbb fogalmat használ. Ebből következik, hogy a tudományos zsargon nem a tudományos nyelv jelensége, hanem a társalgási nyelvé. Vannak, akik a latint tökéletesen ismerik, de anyanyelvükbe nem kevernek latin szavakat, mivel a latin szavak megfelelőjét a saját nyelvükön is pontosan ismerik. Az egyetemi hallgatók gyakran felemiitik, hogy a professzorok sokszor a legegyszerűbb gondolattartalmat is komplikált módon fejezik ki. Ilyenkor aztán az egyetemisták alkalmazkodnak profeszszoruk stílusához, s a bonyolult kifejezésmód megszokássá válik. — SEIFFERT ,H.: Die Sprache der Wissenschaftler als Imponiergehabe. /А tudós nyelve mint imponálni akadó modorosság./ = Deutsche Universitätszeitung - Hochschul-Dienst /Bonn/, 1979.21. no. 680-682. p. I. M. 401
