Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Figyelő

der forrás elhallgassa az ellenséges vagy helytelen nézeteket; az analitikus-szintetikus feldolgozásnál be kell tartani a pártosság elvét. A primér társadalomtudományi források információinak legteljesebb átadása az INION tapasztalata szerint к i v о nato lássál érhető el, mivel igy nemcsak a végkövetkeztetéseket és a kutatási eredményeket lehet közvetíteni, hanem a következtetések logikai rendjét, a problémaközelités módját és a tények interpretálását is, sőt átmenthető a szerző stílusa és a dokumentum felépítése is. A primér forrás tartalmának értékelése, a szerzőről és müveiről szóló kiegészitő információk kétségtelenül terjedelmesitik a referátumokat. Ez azonban törvényszerű, és a jobb megértést, az eligazodást szolgálja. Az INION referátumainak átlagos terjedelme 6-7 ezer nyomdai "n", de elérheti a 10 ezret is, ha speciális tudományterületről, fontos, igen informativ vagy időszerű illetve nehezen elérhető forrásról van szó. Ez utóbbi sajátosságot fontos figyelembe venni, mivel a társadalomtudományi referátumok olvasótábora viszonylag nagy. A terjedelmesebb referátumok azért is szükségesek, mert az uj tudományos eredmények hordozói a társadalomtudományokban nem annyira a cikkek, hanem inkább a monográfikus jellegű források. Az INION referáló folyóirataiban a cikkekről és a monográfiákról szóló anyag aránya tudományterületenként változik. A 16 sorozat közül az irodalomtudomány referátumaiban a monográfiák aránya 70-80 a közgazdasági sorozatban 30-35 %• Végül a sajátos nyelvezet is megkülönbözteti a társadalomtudományi referátumokat a műszaki tudományokétól. A társadalomtudományi munkák referálása és szerkesztése széles körű humán képzettséget és erudiciót feltételez, már a sajátos nyelv és stilus miatt is. — OBRAZCOVA,O.N.: Voproszü referirovanija isztocsnikov po obscsesztven^ nüm naukam. /А társadalomtudományi források referálásának kérdései./ = Naucsno-tehnicseszkaja Informacija /Moszkva/,1979.1.szer.4.no. 12Az amerikai felsőoktatás ujabb tendenciái A termelőerők növekedése és a termelés tudományos-műszaki színvonalának emelkedése, valamint a konkurrencia kiélesedése jelentős változásokhoz vezetett az amerikai felsőoktatásban. Nagy mértékben növekedett a magasfokuan képzett munkaerő iránti igény. A társadalmi és gazdasági problémák megoldása nagy mértékben függ attól, milyen szakembergárdával rendelkezik az ország. Az Egyesült Államokban például 1959 és 1974 között az összes foglalkoztatottakon belül a felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya 10 %-ról 15,5 %-ra növekedett, s ez a mutató a nyolcvanas évek közepére feltételezhetően eléri a 19 %-ot. Az utóbbi negyedszázadban az Egyesült Államok vezető helyet vivott ki a kapitalista világban a káderképzés területén, jelentős mértékben megelőzve a nyugat-európai országokat. Az amerikaiak ugy tartják, a káderképzés a nemzeti célok elérésének legfontosabb eszköze, ami alkalmas különböző társadalmi és gazdasági ellentmondások feloldására. Az utóbbi években azonban a gazdaság fejlődési tendenciái megingatták azt a hitet, hogy a tudomány afféle minden bajt gyógyító panacea. Az egyetemi diploma ma már nem nyújt olyan gazdasági és társadalmi előnyöket, mint nyújtott a múltban, s megkezdődött —éppen a diplomások nagy száma miatt— a diploma devalválódása. Az amerikai oktatás mindig prakticizmusával tunt ki. A jelenlegi időszak egyik legjellemzőbb sajátossága az állami beavatkozás fokozódása, melyet többnyire pénzügyi eszközökkel biztosítanak. Igy érhető el például —ösztöndijak odaítélésével — hogy a nemzet szempontjából fontos tudományterületeken kellő számú szakembert képezzenek. Megnőtt az állami egyetemeken tanulók száma is /a magánegyetemek hallgatóihoz képest/. Az utóbbi évtizedben az oktatásra fordított költségek a BNT 5 %-áról 8 %ára növekedtek — az Egyesült Államokban a felsőoktatási ráfordítások a BNT 1 %áról 2 %-ára nőttek. 68