Tudományszervezési Tájékoztató, 1980
1. szám - Figyelő
r a bizzák — az ellenőrzést pedig a tanács és annak elnöke gyakorolja majd. A főigazgatót a központ vezetésében a titkárság támogatja, a kutatási szektorok vezetésében pedig a tudományos igazgatók segitik, akiket a tanács javaslata alapján az egyetemi miniszter rendeletével neveznek ki. A tudományos igazgatók uj szervezeti struktúrákra — az osztályokra /département/ és a szektorális bizottságokra támaszkodhatnak. A jelenlegi igazgatóságot és a szociális ügyek bizottságát egyrészt egy husz tagu konzultativ bizottság, másrészt egy olyan tudományos bizottság váltja fel, melynek tagjai a főigazgató, a CNRS tanácsának hat tudományos személyisége és a nemzeti Comité szekcióinak tiz elnöke. E két bizottság foglalkozik majd a személyzeti kérdésekkel. A reformtervezettel kapcsolatosan a kutatók főként azt sérelmezik, hogy megkérdezésük nélkül készitették elő, azonkivül a kutatók, mérnökök és műszakiak részvétele csökken a szervezet működésében, holott eddig ez kölcsönzött sajátos szint és dinamizmust a CNRS-nek. Ha bizonyos szabályozások /a vezetés "kétfejőségének" megszüntetése, az adminisztratív és tudományos vezetés decentralizálása/ kétségtelenül pozitiv hatásúak is, megkérdőjelezhető, miért kapott nagyobb hatalmat az igazgatótanács, miért csökkentették a választott kutatók szerepét. Nem világos, milyen kapcsolatban áll majd az igazgatótanács az uj tudományos bizottsággal: hol hozzák majd a tudományos döntéseket, s végül hogyan alakul majd a kétféle csoport befolyása a tudományos bizottságban. — AVRONNY ,M. : La réforme du CNRS. /А CNRS reformja./ = Le Monde /Paris/, 1979.szept.l3. 13.p. CNRS: la réforme de l'été. /А CNRS nyári reformja./ = La Recherche /Paris/, 1979.103.no. 888.p. Le projet de réforme du CNRS. /А CNRS reformtervezete./ = Le Monde /Paris/, 1979.jul. 25. 10.p. M.Zs. Az innováció rejtett oldala A japán ipar olyan mozgó gyárak létrehozását tanulmányozza, amelyeket a munkaerő ára szerint lehet költöztetni. Ez a hir mindennél jobban megvilágitja azt a zavart, amelyet a fejlett ipari társadalmak átélnek. Ráadásul a mozg? gyárak a munkaerő zsarolásának szörnyű eszközét jelentik: ha béremelést követelnek a munkások, az "ipar-kapitány" 100 mérfölddel arrébb, munkanélküliséggel küzdő területre viszi a gyárat. Az innovációs folyamat uj küldetésének /szerepének/ kialakitása a prioritást élvező területekre irányitja a kutatókat, egyszerüsiti az állam által folyósított, kutatásokra forditott pénzügyi támogatást. Az újfajta elemzés lehetővé teszi a technológia kedvezőtlen hatásainak jobb megismerését és a kellemetlen meglepetések elkerülését. Érdekes példával világitja meg T.Gaudin könyve az innovációs folyamat lényegét: amikor az eszkimók késre cserélték a fókabőrt, elértéktelenedett a régi bőrkikészitési technika,- a technika alkalmazói elvesztették a társadalom megbecsülését, megváltozott a társadalmi struktura, a termelékenység a népesség számával együtt növekedett, de mindennek a csere tényétől való erős függősége az önállóság, a belső egyensúly elvesztését okozta. A 60-as évek növekedését a technológia "megkeményedése" jellemezte: az ipart a leghatékonyabb berendezésekkel, műszerekkel szerelték fel, de ezzel egyidejűleg csökkent a beruházások változatossága, különbözősége. Aubert, az OECD projektum vezetője szerint az 1964-1973 közötti aranykort követő munkanélküliség a kulturális elszegényedés, a termelés és fogyasztás hibás viszonyának a következménye, amely a foglalkoztatás dekvalifikációjához vezetett a nagyüzemi termelésben. Olyan társadalmi berendezkedést kell találni —Aubert véleménye szerint— amelyben a technika a kultura részévé válik, a mezőgazdaság gazdaságosabban és önállóbban termel, és a "puha" technológiák egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek. A nem megfelelő technológia kedvezőtlen hatásai kevéssé ismertek. A tech59
