Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Figyelő

FIGYELŐ Az aranykor és ami utána következik Vannak korszakok a történelemben, amelyek rendkivül kedvezőek a tudományok fejlődése szempontjából, és vannak periódusok, melyekben stagnál vagy legalábbis csak tétova léptekkel halad előre a tudományos munka. Ezek az időszakok néha többszáz évig tartanak, máskor sokkal rövidebb ideig. A második világháború óta eltelt évtizedek a tudományos munka jellegét és fejlődési ütemét illetően alapvetően két jellegzetes periódusra oszthatók. Az első ciklus 1945-től 1967-1968-ig tartott. A háborút követően a tudományos kutatások fantasztikus ütemben kezdtek fejlődni. Ezen belül is alapvetően három terület terjeszkedése szembeszökő: a katonai kutatásoké, az atomenergia kutatásé és az űrkutatásé. 1945 és 1965 között a fejlett ipari országokban a kutatásra és fejlesztésre forditott kiadások növekedési üteme megegyezett a nemzeti jövedelem növekedési ütemével. Tréfásan ugy is fogalmazták, azért nő a népesség és a nemzeti jövedelem, hogy ki lehessen elégiteni a tudományos kutatások személyi és anyagi igényeit. A hatvanas évek vége felé azonban gyökeres változás következett be a kutatások fejlődésében és a tudomány társadalmi szerepének megítélésében. Ennek a jelenségnek több kiváltó oka volt, amelyek között feltétlenül meg kell emliteni a vietnami háború által kiváltott nemzetközi háborúellenes tiltakozási hullámot, a diákmozgalmak társadalmi rendszereket megmozgató hatását és a környezetszennyeződés első jele nyomán fellépő társadalmi mozgalmakat. A Kennedy elnöksége idején meghirdetett NASA program szerint az űrkutatás célja az emberiség ügyének szolgálata, az ember felemelkedésének elősegítése. Azóta felmerült a kérdés, vajon nem lett volna helyesebb a holdutazásba fektetett elképesztő nagyságú pénzösszeget és óriási kutatói munkát valóságos és súlyosan nyomasztó földi problémák megoldására fo ditani. Természetesen el kell ismerni, a NASA kutatásai során számos olyan kutatá si eredmény is létrejött, amelyet ma már általánosan használnak. Az eredmények át szivárgása a polgári területekre azonban tetemes időt igényel, s az időveszteség sok esetben rontja a találmányok felhasz nálhatóságának hatékonyságát. Tény az, hogy a huszadik század végére igencsak megrendült a 18.század óta jellemző naiv bizalom, amely a tudomány fejlődésétől várta az összes társadalmi gondok-bajok megoldását. A hetvenes évektől megindult a tudományos munka fő irányainak felülvizsgálata. Ebben döntő szerepe volt a hideg háborús korszak lassú megszűnésének. A világ valamennyi térségére és a különböző politikai rendszerekre kiható világpolitikai változások hatásai lassan átszűrődtek a tudományos életbe is. A fejlett tőkés világ uj törekvéseit tükrözte az OECD által 1971-ben meghirdetett "Tudomány, növekedés és társadalom" cimü program. A katonai kiadások csökkenése vagy legalábbis növekedési ütemének mérséklődése a Szovjetunióban és a többi szocialista országban is lehetőséget teremtett a polgári kutatás igényeinek fokozott kielégítésére, 54