Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

Minden csoportból több mint 30 fő vett részt a felmérésben, az első fordulóban 75 a további háromban 96 % volt a részvételi arány. A DIAGNÓZIS A kérdések időhorizontja 2000-ig terjedt, a jövőbe való kitekintéshez a mult adatai szolgálnak alapul, Ausztriában pedig az 50-es évek elejétől állnak rendelkezésre megbizható adatok az információügy terén. A megkérdezettek többsége egyetértett abban, hogy az információügy a társadalmi és világpolitikai háttértől független, a többi tudományágtól különálló , homogén egész. Nagy érdeklődést váltottak ki a publikációáradat okaira és méretére vonatkozó kérdések. A publikációáradat objektiv, jóllehet nehezen mérhető je' lenség.A tudományos publikációk megkettőződési idejére vonatkozó becslések 10 és 15 év között mozognak, a legjobb minőségű tudományos munkáknál ez 20 év. A megkérdezettek erősen ragaszkodtak a tudás és a publiká с i ó szétválasztásához. Ebben közrejátszott a többszöri publikációk kiszűrésének és a minőségi változások tükrözésének igénye. A vizsgálatban résztvevők szerint a publikációk száma 2000-ig megkétszereződik, s ez a növekedés progre ssziv módon következik be, azaz a növekedési ráta maga is nőni fog, és 2000 után a növekedés még nagyobb mértékben folytatódik. Az emberi tudás viszont 2000-ig csupán 5О-8О % kai bővül, és ez a növekedés lineárisan megy végbe. A növekedés abból adódik, hogy egyrészt jelentősen kibővül a kutatás, másrészt a tudományos teljesítményt a publikációk számával mérik. Kialakul egy ördögi kör: a sok publikáció azt okozza, hogy a kutatók kevesebbet olvasnak el, ezért minden tudós több különböző helyen igyekszik publikálni, ami a publikációs tevékenység további bővüléséhez vezet. A TENDENCIÁK A publikációáradat megfékezésében a legnagyobb szerepük a máj ma leglevő eszközöknek van. Fontos a jobb képzés, a nemzetközi együttműködés, az egységes publikálási feltételek bevezetése. Jelentős impulzusokat adhatnak a visszakeresés uj módszerei, az adatfeldolgozás, a tárolás. 2000-ben a hagyományos könyvek és folyóiratok alkotják a tudományos publikációk 60 %-át. Az optimális arány 45 % lenne. Az elektronikus és fotográfiai mikroformák 2000-ben a publikációk 25 %-át teszik. E terű let további bővülése várható, az optimális arány 35 % lenne. A "szürke irodalom" 15 % os részesedésével a kívánatosnál /10 %/ nagyobb helyet foglal el. A könyvek és a könyvtárak 2000-ben is a tudományos információk legfontosabb lelőhelyei lesznek. Az adatok 40 %-át tartalmazzák, noha optimális esetben ennek 20 %-nak kellene lennie. A hagyományos könyvtáraknak a jövőben vállalniuk kell a nem nyomtatott publikációs formákat is, melyek aránya 2000-ben 10 %-ot tesz ki az optimális 15 % helyett. A hagyományos könyvtárakhoz hasonlóan jelentős szerepet töltenek be a szak mai információs szolgálatok. Terminálokon közvetlenül az elektronikus adatbankokból hívható a kommunikációs hálózatok révén az idézetek 30 %-a Ezt a lehetőséget az ezredfordulón felerészben fogják kihasználni. A tudósok közötti közvet len kommunikáció, mint a szakirodalmi adatok közvetítője megőrzi viszonylag kicsi, de fontos /10%/ helyét. 52