Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

A CÉLOK RENDSZERÉNEK MEGHATÁROZÁSA Az első lépés azoknak a legfontosabb társadalmi-gazdasági céloknak a meghatározása, amelyek megvalósulását a K+F programok végrehajtása segítheti. E célok alcélokra bonthatók, s igy kialakítható a célok és alcélok hierarchikus strukturája. Jelenleg az egyik legfontosabb népgazdasági cél a termelés hatékonyságának növelése. Ennek összetevői lehetnek a hatékonyabb anyagfelhasználás, a racionális energiafelhasználás, a munkaerő, a termőföld, a vízkészletek hatékonyabb felhasználása stb. Az alcélok közül az anyag-, ill. energiafelhasználás jelenleg kiemelkedő fontosságú, hatékonyságának növelése a műszaki fejlesztés prioritásai között is szerepel. Az adott időszakra érvényes cél-struktura feltáráshoz különböző módszerek alkalmazhatók: - tervezési, ill. irányitási szervek dokumentumainak tartalomelemzése; - kutatási témajavaslatok, tudományos publikációk elemzése; - javaslattevőkkel és döntéshozókkal folytatott interjúk: - csoport-ülések /brain-storming, Delphi és NCM-módszer5/ stb./. A feltárt célok fontosságuk tekintetében különbözhetnek, igy ezeket rangsorolni, súlyozni kell. A súlyozásnál ugyancsak különböző - egyéni, ill. csoportos - technikák alkalmazhatók /páros összehasonlítás, indifferencia módszerek stb./, attól függően, hogy milyen döntési modellt használunk. A DÖNTÉSI MODELL MEGHATÁROZÁSA A programokat aszerint értékelhetjük, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a kitűzött célok eléréséhez. Egy-egy program egyidejűleg több cél elérését is segítheti, ezt az értékelésnél természetesen figyelembe kell venni. Világszínvonalú mérőberendezések fejlesztése hozzájárulhat pl. egyidejűleg a tőkés devizamérleg egyensúlyának javításához, és a hazai felhasználók tudományosműszaki fejlődéséhez. Egy-egy program végrehajtása ugyanakkor káros mellékhatásokat is eredményezhet /környezetszennyezés uj növényvédőszerek esetében/. Ezek ugy tekinthetők, mint valamely célhoz /pl. a környezet védelméhez/ való negativ hozzájárulás. Az egyidejűleg több szempont alapján történő, un. többtényezős értékelés módszereinek széles skálája ismeretes. E módszerek egymástól a döntéshozók preferenciastrukturájára vonatkozó feltevések tekintetében különböznek. Attól függően, hogy e preferenciastrukturára vonatkozóan mennyi információ szerezhető meg, célszerű a legmegfelelőbb módszert kiválasztani, esetleg több módszerrel nyert eredményeket összehasonlítani. A szóbanforgó probléma megoldására a bizonytalan kimenetelű döntések elemzésére is alkalmas, nem tul erős megszorításokat igénylő és matematikailag viszonylag egyszerű un. többtényezős hasznosságelmélet /multiattribute utility theory/ alapján működő eljárások alkalmazása látszik a legcélravezetőbbnek. Ezen eljárások feltételezik egy un. globális hasznosság létezését, amely az egyes értékelési tényezők mentén mért hasznosságoknak /jelen esetben az egyes célokhoz való hozzájárulás mértékének/, valamint az egyes tényezők /jelen esetben célok/ súlyának függvénye. 5/ DELBECQ-VAN DE VEN-GUSTAFSON: Group techniques for prgram planning: a guide to nominal group and Delphi. /Csoportos technikák programtervezésre./ 1975« 44