Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Bibliográfia

se, sem fogyasztása során nem osztható fel. Ha egy fogyasztó megvásárolja az információt, a többi fogyasztó vásárlási esélyeit csöppet sem csökkenti; ráadásul az egyszer előállított ismeret vagy információ ismételten, minden lényeges többletköltség nélkül áruba bocsátható,felhasználható. Az ismeret előállítója és felhasználója között tulajdonképpen csak az információ továbbítása okoz kiadásokat, és a társadalom szempontjából az lenne az optimális megoldás, ha az ismeretek valóban csak az átadási költségnek megfelelő öszszegen cserélnének gazdát. Figyelembe kell azonban venni, hogy az ismeret előállítása előzetesen költségeket okozott, és a "gyártó cég" ezek kompenzálását is joggal elvárhatja. Tovább bonyolitja a helyzetet, ha uj ismeretet előállító magánvállalat jelenik meg a piacon, amely arra törekszik, hogy védje tulajdonát, azt mindig újból és nyereséggel tudja értékesíteni — ezt a célt szolgálják többek között a szabadalmak. Az ismeretek és az információk cseréje azért keltette fel a Lundi Egyetem közgazdászainak érdeklődését, mert korunk egyik jellemző vonása a technológiának a fejlődő országokba irányuló transzferje . Ma már közismert, hogy a technológiaátadás nem egyértelműen áldás a fejlődő országok számára, hiszen rengeteg utólagos költséggel is jár. A fejlődő országok iparának, technológia-kereskedelmének vizsgálatából a következő tanulságok szűrhetők le. Amennyiben valamely fejlődő ország technológia vásárlásra rendezkedik be, célszerű, ha regionális méretekben lép fel a piacon. Feltétlenül szükséges központi tájékoztató intézmények szervezése, hogy figyelemmel lehessen kisérni az alternativ megoldásokat. A technológia beszerzési árát, az uj technológiákkal előállított termékek árát messzemenően meghatározzák a fejlődő országok piac-strukturája, tulajdonviszonyai, termelési és társadalmi formái. Mnogosztoronnee szotrudnicsesztvo akademij nauk szocialiszticseszkih sztran. Red. G.K.Szkrjabin. Moszkva, 1978,Nauka. 264 p. A szocialista országok akadémiáinak sokoldalú együttműködése. ^д A cikkgyűjtemény a szocialista országok akadémiái nemzetközi együttműködésének fejlődését és egyes területeinek kérdéseit tárgyalja. Az első rész a szocialista országok akadémiái elnökeinek tanácskozására vonatkozó anyagokat tartalmaz, nevezetesen Brezsnyevnek, az'SZKP KB főtitkárának beszédét és a tanácskozás kommünikéjét, amely leszögezi, hogy a pártkongresszusok valamennyi szocialista országban kiemelten foglalkoztak a tudományos-műszaki fejlesztéssel. Az együttműködés e területen két- és többoldalú megállapodások, valamint a KGST keretében valósul meg. Az együttműködés szorgalmazásánál is elsőrendű szempont a kutatások hatékonyabbá tétele és az eredmények gyors gyakorlati megvalósítása . A második rész a sokoldalú tudományos együttműködés tartalmáról, formáiról szóló cikkeket tartalmazza. Az első tanulmány az akadémiák együttműködéséről általában és a szocialista gazdasági integráció folyamatába való bekapcsolódásról szól. Az ezt követő cikkek bemutatják a kölcsönös kapcsolatok kialakulását, jellegzetességeiket és mechanizmusukat. A nemzetközi kooperáció jó példája az Interkozmosz program. Sajátos szervezeti formát képviselnek a problémabizottságok, pl. műszaki-fizikai és matematikai, műszakikémiai és biológiai, földtani, társadalomtudományi kutatások közös végzésére. Több cikkből tájékozódhat az olvasó a nemzetközi intézetek, pl. az erős mágnestér és alacsony hőmérsékletek nemzetközi laboratóriuma, a Banach nemzetközi matematikai központ tevékenységéről, a nemzetközi társadalomtudományi információs rendszerről. 97