Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Figyelő

A Közös Piac kutatási kiadásai A Közös Piac Bizottságának jelentése szerint 1970 és 1977 között a Közös Piac tagországainak K+F-re forditott kiadásai 3,2 56-kal nőttek évente. A Közös Piac Bizottsága évi 5,2 %-kal járult hozzá a K+F költségvetés emeléséhez. A "kilenceket" egyetlen egységnek tekintve, a K+F kiadás aránya a teljes nemzeti jövedelemhez állandó maradt, mig a központi kormányzat költségvetéséhez képest a K+F-re forditott összeg enyhén csökkent. /А központi kormányzat költségvetése jelenleg egyharmada az összevont nemzeti jövedelmeknek/. 1970 és 1976 között a K+F kiadások átlagos évenkénti növelésének megoszlása a különböző országokban a következő volt: Teljes Polgári célu K+F kiadások Német Szövetségi Köztársaság 5,4 % 6,4 % Franciaország 1.2 1,6 Olaszország 0,6 1,0 Hollandia 4,7 5,0 Belgium 2,2 2,1 Egyesült Királyság 2,7 0,7 Írország 9,4 9,4 Dánia 3,7 3,6 Az Európai Kilencek 3,2 3,4 Közös Piac Bizottsága 5,2 5,2 Az Euroforum összegezése szerint: A "kilencek" tagországaiban a K+F költségvetés oroszlánrészét /38 56/ az általános ismeretek bővitésére forditják. A Német Szövetségi Köztársaságban, Hollandiában és Dániában az erre a célra forditott összeg eléri a K+F költségvetés felét. A technológiára forditott kiadások állnak a második helyen /24 56/; a K+F 22 %-a jut hadikutatásokra, 10 36-ot forditanak társadalomtudományi kutatásokra, végül 4 f> jut a mezőgazdaság fejlesztésére. I97O-I977 között az általános ismeretek szélesítésével és a társadalmi kérdésekkel foglalkozó kutatások száma megnőtt, mig a technológiai és hadikutatások mennyisége csökkent. — Research expenditures up in European Community. /А kutatási kiadások fokozódása a Közös Piacban./ = R+D Management Digest /Mt. Airy,

Md./,1978.7.

vol.12.no. 5-6.

p. Cs.L. 74 A kutatómunkák hatékonyságának értékelése és a döntési és finanszírozási rendszer Lengyelországban A kutatómunkák gazdasági hatékonyságának számitása elősegiti az ésszerű választást az emberi tevékenységnek ezen a sajátos területén. Felhasználható annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a tudományos-műszaki alternativák közül melyiket részesitsük előnyben a K+F munkák részére korlátozottan rendelkezésünkre álló eszközök elosztása alkalmával. A kutatási munkák finanszírozásának két fő forrása van: az állami költségvetés és az önálló elszámolás alapján működő gazdasági szervezetek eszközei. Az állami költségvetés dotációk vagy közvetetten bankhitelek formájában folyósitja a szükséges pénzügyi eszközöket. A költségvetési dotációk legfőbb gazdája Lengyelországban a Kutatási Munkák Alapja; ez finanszírozza mindenekelőtt a kormányszintű kutatásifejlesztési problémákat és a kulcsfontosságú projektumokat. Költségvetési dotációkhoz juthat az innováció alkalmazása is a termelés szakaszában. Erre különösen olyan helyzetekben kerül sor, amikor az épülő uj, stratégiai szempontból fontos üzem nem tudja vállalni a kötelező feltételek mellett a bankhitelek visszafizetését. Az állami költségvetésből dotált műszaki innovációkat makroökonómiai kritériumok szerint kell értékelni, tekintet nélkül jellegükre és arra a helyre, ahol hatásuk jelentkezik. A gazdasági szervezetek a K+F finanszírozására mindenekelőtt a műszakigazdasági fejlesztési alapjuk eszközeit használják fel. Amennyiben az innováció alkalmazása beruházásokat tesz szükségessé, finanszírozási forrás lehet a kamattal terhelt bankhitel is. Az innovációhoz szükséges eszközök befektetésére vonatkozó döntést a mikroökonómiai kritériumokon alapuló számitásnak kell megelőznie. Az eddigi fejtegetésekből kiderül,, hogy a K+F munkák kétféle finanszírozási forrásáról és a döntéshozók két csoportjáról van szó, akik a műszaki fejlesztés két különböző sikján döntenek. E helyzet-