Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

prob 1 é m а с e ntrikusak /nem is lehetnek ma már mások/, hogy a vezető szakértelme többnyire csak nagyon általános vonásokban aktualizálható. Tartalmilag a vezető tehát vitapartner, s véleményem szerint az intézeti légkör minémiiségének egyik mutatója, hogy a vezető e vitapartneri minősége mennyiben marad érintetlen vezetői minőségétől. Ami viszont a szociológiának mint fejlődése kezdetén álló tudománynak /nem sokkal több mint száz éve, nálunk pedig —mint marxista szociológiát— legfeljebb két évtizede művelik/ a sajátosságaiból következik, az ugy fogalmazható meg, hogy a kutatási terv tényleges megvalósításában a legnagyobb lehetőséget kell biztosítani a kutató egyéni elképzeléseinek, kisérletező kedvének /a módszerbeni sokféleséget is ideértve/. Nem állithatjuk a szociológiában /és kétséges, hogy állithatjuk-e egyáltalán bármelyik tudományban/, hogy ez vagy az az egyedül célravezető módszer. Amikor a legnagyobb tudatossággal lehetőséget biztosítottam és biztositok az intézeti kutatásokban mindenfajta —valamennyire is racionálisnak tűnő— módszerbeni kezdeményezésnek, akkor néha ugyan el kellett és el is kell viselni azt a kritikát, hogy ezek egy része eltér a standard szociológiai kutatási sémától, ugyanakkor azonban e kezdeményezések máris felszinre hoztak, vagy megerősítettek, néhány olyan szempontot, amely eredményesnek bizonyult. Eddig a kutatások és a vezető viszonyáról az intézetvezető pozíciójából szóltam. Más a helyzet, ha az intézeti igazgató tudományos osztályt vagy csoportot is irányit, nyilvánvalóan saját szakterületéhez közel, vagy közelebb álló témákban. Itt a kutatásirányitás már tartalmibb lehet, de a vezető még mindig vitapartnerként, esetleg az idősebb, tapasztaltabb kutató tanácsadói minőségében érvényesitse szempontjait. Felmerül azonban sokkal "kényesebb" kérdés is, mégpedig a vezető saját kutatótevékenysége és a kutatói kollektiva viszonya. Mindenekelőtt határozottan kijelentem, hogy ez a probléma az intézeti igazgató és az intézet kutatói kollektívája egésze vonatkozásában nem lehet kérdés. Éppen ezért nem helyeselhetem azt a néhány helyen nálunk is meghonosodott gyakorlatot, hogy az igazgató minden közlemény szerzői felsorolásában szerepel. Még arra való hivatkozással sem, hogy a kutatásirányitás során szükségképpen megnyilvánuló szellemi terméke is beépült abba a kutatásba, amelyről a közlemény számot ad. Az igazgató státusából fakadó kötelessége a kutatások ilyen jellegű segitése, akár koncepcionálisan is. Saját gyakorlatomban is előfordult ilyen koncepcionális segités, amit a kutató vagy elismert a publikációjában, vagy nem /de ez már a kutatói etika problémája/. Semmiképpen sem tartottam vagy tartok igényt azonban arra, hogy nevem akár az ilyen közleményen is, szerzőtársként feltüntetve szerepeljen. /Hadd jegyezzem meg, hogy abban az intézetben> ahol korábbi kutatótevékenységem során "nevelődtem", ugyanez volt a vezetés —csak helyeselhető— álláspontja./ Talán más lehet a helyzet —különösen un. kisérletes tudományokban— ott, ahol az igazgató közvetlenül is irányit kisebb tudományos kollektívát. Az igazgató azonban itt is inkább maradjon a háttérben, semhogy azt a nem kivánatos látszatot keltse, mintha munkatársait kihasználná. A magam részéről legfeljebb azt tartom elfogadhatónak, hogy a vezető technikai jellegű /s ilyen már a társadalomtudományokban is akad: statisztikai adatok összegyűjtése, felvételek szervezése, kódutasitás, számitógépi előkészités stb./ munkára vegye igénybe az erre hivatott munkatársait, illetőleg olyan kezdő fiatal kutatókat, akiknek —természetesen irányitása mellett— meg kell tanulniuk ezt a munkát. Ez azonban nyilván nemcsak a vezető privilégiuma. Társszerző azonban csak ott legyen, ahol tényleges munkát is végzett. A KUTATÓK ÉS AZ ADMINISZTRÁCIÓ Az intézetszervezés azonban nem csupán a kutatás fő irányainak, témáinak kialakítását jelenti, hanem jelentős mennyiségű adminisztratív munkával is jár. Az adminisztráció a kutatószervezetben /s minden olyan szervezetben, amely speciális szaktevékenységet végez —kórház, tervezőintézet, biróság stb./ meglehetősen neuralgikus tényező, vagy legalábbis azzá válhat. Ennek a jelenségnek két forrásával kell számol10