Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

haladás képével, amennyiben az előbbi kapcsolatba hozható a növekedési ártalmakkal. Ma már mozgalom követeli, hogy a tudomány és a technológia bizonyit sa ártatlanságát a haladásban. A tudomány szerepének megváltozott megitélését Malraux a mérges gázok első világháborús alkalmazására vezette vissza, amely első Ízben tárta fel a tudomány árnyoldalát. A megváltozott körülmények ellenére a legtöbb tudós a "végsőkig kitart", s a tudomány és az állam közötti konfliktuslehetőségeket figyelmen kivül hagyva, szaktudománya határait állandóan tágitva műveli tudományterületét. Kevés tudós igyekszik átfogóbb szemléletet kialakítani, olyan esztétikai és erkölcsi értékekre támaszkodni, melyeket a tudomány és a civilizáció fennmaradása megkövetel. KOCKÁZAT- ÉS MEGTÉRÜLÉS-ELEMZÉS A problémák racionális vizsgálata kockázat- vagy ráfordítás-megtérülés elemzést igényel. Korunk környezetvédelmi problémái azonban eltérő népességcsoportok számára jelentenek kockázatot, költséget vagy előnyt, s ezek rendszerint nem mérhe tők, nem összehasonlíthatók. A költségeket dollárral, a megtérülési eredményeket esztétikai vagy anyagi értékekkel, a kockázatot pedig emberi életekkel lehet mérni. A formális ráfordítás-megtérülési elemzések ugyan adnak információt a döntéshozónak, a döntés azonban értékítéletet tükröz, s bizonyos kockázat elfogadása nem tudományos, hanem politikai kérdés. Igy a politikai elképzelések gyakran szinte észrevétlenül befolyásolják a tudományos vitákat. A környezetvédelem szükségessége máról holnapra tudatosodott a hatvanas években. A környezetvédelmi programok költségeinek az áruk és szolgáltatások árszínvonalába való beépítését az amerikai lakosság többsége tudomásul vette, hiszen ebből több előny származott, mint hátrány. A tudomány egyedüli kárhoztatása az egyes technológiák szabályozatlan felhasználásából fakadó talaj-, légkör- és vízszennyeződésért visszás, hiszen végső soron a tudomány ismeri fel a köz vetlen emberi érzékelés által gyakorta nem észlelhető környezetszennyezési problémákat és a tudomány az, amely javaslatot tesz e problémák megoldására. A sztratoszféra ózontartalma például védelmet nyújt a bőrtumort kiváltó ultraibolya napsugarakkal szemben. Az atmoszféra-vegyészet alapkutatásaiból következő tudományos hipotézisek nélkül senki sem gondolt volna a sztratoszféra ózontartalmát érő szennyező hatások kutatására. Újszerű társadalmi problémák fakadnak abból, hogy a tudományos elmélet ugyan előrejelzi, de nem szemlélteti a várható hatásokat. Az ózonszennyezés emiitett példája fokozatosan általános jelenséggé válhat. Mivel az emberre káros következmények csak jelentős időbeni eltolódással jelentkeznek, az elméle ti megállapításokat, és laboratóriumi megfigyeléseket még akkor kell megtenni és elvégezni, mielőtt a szennyeződési jelenségek számottevőbbé válnának. Vannak olyan anya gok, amelyek emberi szervezetbe jutása csak 30-40 év múlva okozhat rákot, s akkor is csak a veszélyeztetett lakosság kis hányadánál. Megfelelő tudományos irányelvek, hipotézisek hiányában ilyen rákos megbetegedések véletlennek tűnnek, az oksági kapcsolatok tisztázatlanok maradnak. Nem szabad tehát lejáratni a tudományt, mely nemcsak a technológia létrehozója, hanem egyszersmind lelkiismerete is. KÖRÜLTEKINTŐBB SZABÁLYOZÁST! Az ember azonban nemcsak "elcsúfítja" a Földet, hanem a tudomány segítségével olyan korszerű mezőgazdasági és bányászati technológiákat is kifejleszt, melyek javitják a környezet esztétikai minőségét. A legtöbb környezetszennyeződés! probléma esetében a potenciális, és nem a már bizonyított kockázatok alapján foglal állást a közvélemény; ezekre támaszkodva dolgozzák ki a veszélyeztetettséget tudatositp különféle szervek védekezési és biztonsági normá ikat. Igy a környezet-és egészségvédelmi szabályok valóságos özöne árasztotta el az 54