Tudományszervezési Tájékoztató, 1979
1. szám - Szemle
ója. A svédek eme kezdeményezésének —mint mondotta— voltak pozitiv, de negativ következményei is. Egyfelől a svéd tudósok kapcsolatot teremtettek a világ más tudósaival, másfelől sokszor nyűgnek érezték a feladatot, mivel személyi /kiválasztási/ döntéseiket állandóan birálták. Blume számitása szerint körülbelül 20 év telik el átlagosan a felfedezés és annak jutalmazása között. A francia Bernard-Pierre Lecuyér az elitizmus és a nyitottság kettős összefüggését tette szóvá, Michael Mulkay /Anglia/ pedig arról beszélt, hogy informális /nem-hivatalos/ módon miképpen lehet elterjeszteni olyan pletykát, hogy egyes elméletek "rosszak". Ha nincsenek világos kritériumok a dijak odaítélésében, akkor a szakmai közvélemény jó- vagy rosszakaratú pletykája segitheti, vagy gátolhatja a Nobel-dij megszerzését. Joseph Ben-David /Izrael/ a szociológia /és a társadalomtudományok/ vallásiideológiai jellegéről tartott előadást. Amig az előző két előadás főleg kutatás-technikai szempontból került teritékre, Ben-David előadása heves ideológiai vitát váltott ki. Ő ugyanis Condorcet, Comte, Saint-Simon nézeteinek vallási jellegét a marxizmusra is átvetitette. Elhangzott főbb tételei ezzel kapcsolatban a következők voltak: a marxizmus vallás, mert a/ elit jellegű; Ъ/ szektariánus; с/ mozgalomhoz és ideológiához kötött. A hegelianizmus ezzel ellentétben szerinte tudomány, mert nem rendelkezik ezekkel az általa felsorolt jegyekkel. Az előadó elhangzott tételeit a résztvevők többsége, köztük sok "nyugati" szociológus is birálta. Ben-Davidnak a tudomány és a vallás, a tudomány és az ideológia, valamint a marxizmus és a vallás viszonyát illető nézeteit főleg Helga Novotny /Ausztria/, Lecuyer /Franciaország/, Vojin Milic /Jugoszlávia/ és e cikk szerzője vitatták. TUDOMÁNY ÉS ETIKA A 2.számú ülés —amelyen Ben-David elnökölt— a "Tudomány és etika" cimet viselte. Ralph H.Turner /USA/ a délkaliforniai földrengések kapcsán ismertette a mindennapi tudat és hit tudományhoz való viszonyát. A vitában Ben-David azt az érdekes gondolatot vetette fel, hogy a laikus tömegek körében nem a tudományos és nem-tudományos, hanem a racionális és nem-racionális gondolkodásmód közötti választás jelenti a problémát. Barber /USA/ a DNS genetikai kód kapcsán az ellenőrzés és felelősség a tudományban problémát tárgyalta. Emiitette, hogy az Egyesült Államokban már bioetikáról is beszélnek. A tanácsadók rendszere ugyanakkor nem nyújthat teljes és megnyugtató garanciát akkor, ha a tanácsadók "beépitik magukba" a hivatalos politika értékeit. Barber ennek kapcsán hevesen birálta az amerikai tudományban egyre növekvő elitizmust. Előadásához Szalai Sándor is hozzászólt. A vitában főleg arról esett szó, hogy a tudomány és a társadalom számára fontos kérdésekben /pl. atomerőmüvek épitése esetében/ jcgos-e a laikus, avagy a politikailag radikális csoportok morális tiltakozása? Az is elhangzott, hogy például Nyugat-Németországban éppen nem a konzervatív elemek tiltakoznak a tudás növelése ellen. Ez arra enged következtetni, hogy az ilyen tud ománye 1 lenes mozgalmak elsősorban ideologist és politikai természetűek, és résztvevőik e tekintetben egyáltalában nem konzervatívok. Son Encel /Ausztrália/ a technológiai determinizmus és a társadalmi változások összefüggését fejtegette. Encel a marxizmust főleg a technológiai determinizmussal rokonitotta; Hessent, Buhazint, Bernalt, Lenint, Hruscsovot, Gvisianit,a TTF-et állami rangra emelő SZKP és más KP határozatokat technológiai determinizmusban marasztalta el. Szerinte Marx — Francis Bacon nyomán— a termelőerők szerepét abszolutizálta, és ez az oka annak, hogy a mai marxisták zömében "technoökonomisták". Támadásának fő célpontja a tudományok közvetlen termelőerővé válásáról szóló tétel volt. Ugyanakkor szerinte a neomarxisták /Braverman, Mailet, Gorz, Garaudy, Touraine és Richta kerültek nála ezek listájára/ a 60-as évek elejétől a tudomány önfejlődésének gondolatát emelik ki a marxizmusból. Technológiai determinizmusban Encel azonban nemcsak a szocialista országok vezetőit és szakértőit marasztalta el. Harald Wilson és Heath volt konzervatív párti vezér sem úszta meg szárazon. Encel érdekesen fejgetette ezután, hogy a technológiai determinizmus hogyan tevődik át a társadalomtudományokra is.példának Daniel Bell "posztindusztriális társadalom"36
