Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Figyelő

A marxista-leninista t á r s a d a lomtudományok szerepe napjainkban A burzsoá társadalomtudományok a második világháború befejezése óta napjainkig nagyjából az alábbi pályát "futották be": A második világháború befejezését követő években, kb. az ötvenes évek utolsó harmadáig, a kapitalista világban nagy reményeket fűztek a tudomány és a technika együttműködéséhez. Ugy vélekedtek, hogy az atomfizika és a molekuláris biológia terén elért látványos eredmények erőssé és sebezhetetlenné teszik a kapitalizmust. A burzsoá társadalomtudományok —természetesen— kihasználták ezt a kedvező klimát, s olyan elméleteket alkottak, amelyek alkalmasak voltak legalábbis a középrétegek "elandalitására". Ezek az elméletek ugyanis, elvonván a figyelmet a kapitalizmus mélyülő ellentmondásairól, a csodálatos ipari társadalmak délibábjait büvészkedték a kispolgári tömegek elé. Ezek szerint az emberiség uj korszakában az ideológusok és a politikusok vezetőszerepét a menedzserek és a technokraták veszik át, megszűnnek az osztályharcok, az antagonisztikus társadalmi ellentmondások, és helyükbe az intenziven fogyasztó civilizáció lép. E délibábok sajátos, elsősorban a szocialista országok lakosságának "megnyerésére" szánt leágazása.az úgynevezett konvergencia elmélet volt, amelynek értelmében a szocialista országokban is előbb-utóbb olyan helyzet és társadalmi rendszer alakul ki, mint a kapitalistákban. Hirdetői közül mindenekelőtt Helmuth Schelsky, Raymond Aron és John Galbraith nevét kell megemliteni. Az első szovjet szputnyik fellövése /1957/, valamint az, hogy a háborús konfliktusok, az erőszak és az igazságtalanság megnyilvánulásai csak nem akartak eltűnni a világból, meglehetős gyorsasággal sorvasztotta el mind e megalapozatlan hitet, mind pedig a rá épült elméleteket. Az egymás után sorjázó válságok /energetikai, élelmezési, valutáris, foglalkoztatási, inflációs.stb. válság/ még a kapitalista országok vezető köreit is megrenditették a világ racionális megtervezettségét illetően. Ennek jegyében keletkeztek azok a pesszimista és szkeptikus né zetek, hogy a tudományos és műszaki fejlődésnek is vannak határai. A természeti környezet fokozódó veszélyeztetettségét látva, egyesek /pl. V.G.Ferkiss/ felvetették a kérdést, vajon a technika képes lesz-e kiküszöbölni azokat a problémákat amelyeket önmaga okozott. A vezető tőkések —természetesen— e válsághangulatot is a maguk és a kapitalizmus további fennmaradása javára fölözték le. Két irányban is. Részint azonnal a közvetlen gazdasági eredményeket hozó kutatások ra csoportosították át a K+F ráfordításra szolgáló erőforrásokat, részint pedig a harmadik világ országait próbálták lebeszélni a gazdasági fejlődésre való törekvéseikről. Mégsem lett volna azonban célszerű hogy a tőkés világ hosszú ideig nélkülöz ze az átfogóbb és optimista ideológiákat mert egyre több jele volt az alapjait ki kezdő társadalmi nyugtalanságnak. Ez a szükséglet megteremtette a maga ideológu sait, Hermann Kahnt, Zbigniew Brzezinskit és Daniel Bellt. Az uj tanok —az általános emberi érdekeket hangoztatva— a jövő felé, a posztinduszt riális társadalom megtervezése felé mutatnak. A jövőkép kimunkálásában már nemcsak a természettudományok és műszaki tudományok vesznek részt, hanem velük vállvetve a tudományszervezés, a szociológia, a politológia, a politikai gazdaságtan, a társadalomlélektan és a kulturális antropológia is. A jövő társadalmában az uj tanok szerint ismét a politika játssza az elsődleges szerepet, és az ideológia is tisztes sze rephez jut benne. Jellemző az uj tanok rafináltságára, hogy már szó sincsen bennük a marxiz mus-leninizmus tagadásáról, ellenkezőleg hangsúlyozzák történeti szerepét. Ezt persze annak érdekében teszik, hogy a mára és a holnapra vonatkozóan megkíséreljék kikapcsolni forradalmi hatását a tőkés világban. A marxista-leni — nista társadalomtu — 78