Tudományszervezési Tájékoztató, 1978
1. szám - Szemle
AZ ELNÖKI TANÁCSADÓ SZEREPE Ha a jelenlegi állapotot összehasonlítjuk azzal, amiről Kistiakowski ir, érdekes változásokat láthatunk azon feladatok nagyságában és jelentőségében, amelyek az elnöki tudományos-technikai tanácsadóra hárulnak.3/ 1959-ben a tudományos-technikai tanácsadónak szinte csak három kérdéscsoporttal kellett foglalkoznia: a katonai kutatás, az atomenergia-kérdés és az űrhajózás kérdései. Ma ezeken és a többi szóban forgó területen egy vagy több kutatásirányitással foglalkozó szervezet működik. Ugyanakkor minden területen léteznek és aktivan tevékenykednek különböző, hatásos lobbikkal rendelkező érdekcsoportok. Vagyis, ezek a kérdések "ma már túlságosan lényegesek ahhoz, hogy csak a tudósokra és mérnökökre bizzák őket". Carter elnökválasztási kampánya során számos olyan kérdésben is terveket dolgozott ki, amelyek szervesen beletartoznak a tudománypolitikába. Ilyen kérdések az energia-helyzet javitása, a környezetvédelem, a katonai kutatás egy része és a gazdasági feladatok megoldását segitő eszközök vizsgálata. A terveket kidolgozó csoportok zöme azonban politikusokból, s nem tudósokból állt. Nem arról van szó, mintha a tudósok vitatnák annak jogosságát, miszerint a fenti kérdések fontosak politikai szempontból. Csakhogy ezen fontosságuk nem változtatja meg a problémák alapvető tudományos és műszaki tartalmát. Az OSTP legfontosabb feladata a jelenlegi helyzetben az lehet, hogy kompenzáló erőként lépjen fel a Fehér Ház és a különböző kormány szervezetek rövid távú orientációjával szemben. Ebben a tevékenységében elsősorban azt kell tükröznie, hogyan kell felkészülni a jövőre. Ma a kormány kevésbé tartja ellenőrzése alatt a közvéleményt érdeklő műszaki kérdések fejleményeit, mint két évtizeddel ezelőtt. Jelenleg a polgári célú kutatás és fejlesztés 70 %-át a magánszektor finanszírozza és irányitja. Az itt végrehajtott kutatások és fejlesztések eredményei pedig befolyásolják a termelékenységet, az inflációt, a foglalkoztatottságot, tágabban értelmezve az ipari aktivitást. Nehézséget jelent az is, hogy az egész országot érintő döntések sok esetben olyan kockázattal is számoló előrejelzéseken alapulnak, amelyek helyességét nem lehet tapasztalati adatok alapján megitélni. Különösen nehéz például előre megitélni a tudományos-müszaki fejlesztés várható hatását a természetre. Az az elképzelés például, hogy az energiaszükséglet fedezését hosszú távra a szénre kell alapozni, azonnal felveti a fokozott mennyiségű széndioxid levegőbe kerülésének a következményeit. A kormány pedig aligha van kellően felkészülve ahhoz, hogy megfelelő alapon hozza meg döntését, a közvélemény pedig még rosszabbul van felkészitve arra, hogyan fogadja ezeket a döntéseket. A probléma megoldásához öt alapvető terű 1 e t r e kell figyelmet forditani. Először, olyan mechanizmust kell létrehozni, amely felöleli az országos erőforrások maradéktalan felhasználását. Ezt egyetlen irányitó szervezet nem képes megoldani. Ezért a legnagyobb súlyt magának a stratégiának a kidolgozására kell fektetni. Másodszor, jelentősen javitani kell a kutatási és fejlesztési tevékenységek kormányszintű irányitását. E célkitűzés valóraváltásában kulcspozíciója van az OSTP-nek. Harmadszor, messzemenő prioritást kell biztositani a gazdasági élet technológiai vonatkozásai irányításának. Egyetlen más nagyobb ipari ország sem létezik, amelynek ne lenne ipari és 3/ KISTIAKOWSKI,G. В.: A scientist at the White House. /Tudós a Fehér Házban./ Cambridge /Mass ./,1976. Harvard University Press.
