Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Szemle

A TUDOMÁNY "ÉRZELMI" OLDALA Közismert tény, hogy a tudomány nemcsak hangsúlyozza, de dicsőiti is a pártatlan objektivitást, ugyanakkor nem beszél arról a társadalmi áldozathozatalról, amit a "csöndes" felektől, a háttérben állóktól megkiván. Az eddigiekből azonban kiviláglik, hogy a tudomány "érzelmi élete" rendkiviili mértékben függ a nők gondoskodásától; ezt mind az interjúk, mind a mennyiségi elemzések alátámasztották. E szerep nagy terhet ró a nem tudományos pályákon mozgó nőkre, de még nagyobbat a nő tudósokra. Ez utóbbiaknak nemcsak a "hagyományos férfi erényeket vagy értékeket" kell önmagukban ki fejleszteniük csupán azért, mert tudósok lettek, hanem a hagyományos "női értékek és erények" tárával is rendelkezniük kell, s biztosítaniuk kell családjuk kielégitő érzelmi életét. Természetesen a fenti jelenségek más foglalkozásoknál is előfordulnak. Minden foglalkozásnak megvan az előnye és a hátránya, a tudományos pályának viszont az a sajátossága, hogy mind a jutalom, mind az áldozatvállalás szorosan összefügg a tudomány elsődleges és sokat emlegetett sajátosságával: az önzetlenséggel és a pártatlansággal. A jövőben újra kell értékelni az érzelmek szerepét a tudományon belül és kivül /azaz a tudomány irányába megnyilvánuló érzelmekét/, s a munka /vagy tudomány/, illetve a "nem munka" /nem tudomány/ tevékenységek közötti határokat. Erre Thomas Cowan és Anne Roe is nyomatékosan felhivta a figyelmet "A tudós rendkivül specializált módszere teljesen igénybe veszi a tudós energiáját, kisajátitja magánéletét. Arra készteti, hogy tagadja meg munkájának valamennyi aspektusát, mely tudományos eszményein kivül esik. Ez a feltétele a teljes odaadásnak. De ez az életmód áldozatot követel, s legsúlyosabban a tudós érzelmi életére hat ki. Ugy hiszem, itt kell a tudósnak a legnagyobb áldozatot hoznia. Pl. gyakran mondják, hogy a tudomány teremtette hatalom személytelen, apolitikus és amorális. Most nem vitatjuk e kérdést, de az, hogy egyáltalán felmerülhet, már egymagában is elgondolkoztató. Vagy egy másik példa: a tudós általánositó képessége magában hordozza a veszélyt az emberi kapcsolatok általánosítására, ami megöli az egyéniséget."'' "Ugy vélem, sok tudós nincsen tudatában annak, mennyire lefoglalja munkája, s elfogadja a személytelen objektivitás mitoszát is. Ez bizony nagyon sajnálatos Bár igaz, hogy csak a munkájába szenvedélyesen belemerülő ember hozhat létre nagy eredményeket, ugyanakkor elkötelezettségének tudatában benne rejlik az esély, hogy ezen az elkötelezettségen felül tud emelkedni,

s megtanulja, szükség esetén hogyan függetlenítse magát ideáljától. A hagyományos oktatás csak igen kis mértékben késziti fel a tudóst erre az igényre, s nagyon sokan mégcsak tudatában sincsenek ennek. «8/ Összeállította: Dr.Németh Éva 7/ COWAN.T.A.: Paradoxes of science administration. /Az irányitás tudományának paradoxonjai./ = Science /Washington/,1972.szept.15. 964-966.p. 8/ ROE,A.: The psychology of the scientist. /А tudós lélektana./ = Science /Washington/,1961.aug.18. 456-459.p•