Tudományszervezési Tájékoztató, 1978
1. szám - Szemle
A tudós-feleségek egy csoportjának nem volt önálló szellemi foglalkozása, s életüket férjük karrierje határozta meg. Bár ezek a férfiak —állitásuk szerint— mindent megtárgyalnak házastársukkal, az interjú folyamán kiderült, hogy nagyon keveset beszélnek nekik a tudományról, ügy tünt, hogy a feleségek vagy nem sokat értenek a tudományból, vagy nem akarják megérteni a férjeiket foglalkoztató kérdéseket. A feleségek másik csoportjának önálló foglalkozása volt, közülük sokan maguk is tudósok voltak. Ezekben a családokban sem beszéltek azonban többet a tudományról, mint az első csoportban, mivel a feleség életpályája többnyire független volt a férjéétől. Az interjúkból kitűnt, hogy mindkét csoportban családi feszültség áll fenn. Különösen meglepő, hogy mig a tudósok gyorsan és határozottan jellemzik férfi kollegáikat mind a személyiségjegyek, mind a tudományos jelleg oldaláról, feltűnően nehézkesek, amikor házastársukról kell nyilatkozniuk. Érdekes megfigyelése volt a vizsgálatnak, hogy a tudósok milyen erősen ragaszkodtak kedvenc elméleteikhez vagy hipotézisükhöz, de éppen ez az erős ragaszkodás tette lehetővé a tudományos problémák továbbfejlesztését. Szoros érzelmi szálak fűzik őket munkájukhoz is, mely egyrészt elégedettségük, másrészt komoly szorongások forrása is lehet, mivel állandóan attól rettegnek, hogy valamely felfedezésüket ellophatják vagy a közléssel megelőzhetik őket. A munkájuknak szentelt időt és energiát tekintve érzelmileg szorosabb a kapcsolatuk a kollegákkal, mint a családdal. Arra a kérdésre, hogy az életben mi nyújtja nekik a legnagyobb kielégülést, a tudósok többsége azt válaszolta, hogy a tudományos karrier, s csak a második helyen jelölte meg a családi életet. FELMÉRÉS HÁZASPÁROKKAL A második felmérést részben az első tanulmány eredményeinek ellenőrzésére, részben uj problémák feltárására végezték el fizikusok között. Összesen 14 házaspárt kérdeztek meg; nyolc házaspárnál a férj és a feleség is tudós volt, igy tehát a felmérésben 14 férfi tudós /FT/, 8 nő tudós /NT/ és hat nem tudományos pályán tevékenykedő nő /NTN/ vett részt. Az FT-k átlagos életkora 41,0 év volt, s valamennyien fontosabb egyetemek alkalmazottai voltak. Az NT-k átlagéletkora 44 év volt, és csak egy nem dolgozott a felmérés időpontjában. Az NTN-ek átlagéletkora 43,2 év volt és csak kettő dolgozott közülük. Valamennyi első házas volt. Az NT-k átlagban 18,2 éve voltak férjezettek, áz NTN-ek 12,8 éve. A nők két csoportja között nemcsak korbeli, hanem képzettség- és magatartásbeli különbségek mutatkoztak. A felmérés minden alanyát külön kérdezték ki, s ezt magnószalagon rögzitették. Az interjúk átlagos időtartama másfél óra volt, s a beszélgetések négy részre oszlottak; mindegyik részt előre elkészített kérdőiv formájában kapták kézhez a megkérdezettek. A kérdőivek számozott kérdéseire adott válaszok lehetővé tették a csoportok közötti mennyiségi összehasonlítást, ugyanakkor arra ösztönözték a válaszolókat, hogy az interjúk folyamán fejtsék ki az egyes kérdésekkel kapcsolatos egyéni véleményüket, esetleg egészitsék ki vagy tisztázzák a felmerült problémákat. így a csoportok minőségi értékelése is lehetővé vált. Az "interju-kérdőiv" első része a megkérdezettnek a tudomány jellegét illető felfogásáról, a tudósoknak tulajdonított személyiségjegyekről, a tudósokkal kötött házasság előnyeiről-hátrányairól tájékozódott. A második rész a szemantikai differenciális táblázat rangsorolását tartalmazta, és célja a válaszoló felfogásának értékelése a társadalmi szerepekről, önmagáról és házastársáról. A harmadik rész a házasságon belüli elégedettség és alkalmazkodás fokának felmérését igyekezett megvalósitani.A negyedik pedig a nők változó társadalmi szerepéről és a felszabaditási mozgalomról vallott nézeteket gyűjtötte össze. 43