Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Szemle

vagy műszaki problémákra, hanem fel kell figyelnie a "társadalmi törekvésekre". Éppen ezért arra a kissé "kancsal" végkövetkeztetésre jutnak, hogy bár Hollandia, Svájc és Svédország kutatása volt a legsikeresebb, az ezekre az országokra jellemző tudományos laissez fair

e elve már elavult. PÉLDAKÉP-E AZ AMERIKAI KUTATÁS? Az OECD kiadvány harmadik kötete az Egyesült Államok és Kanada kutatási rendszerét vizsgálja, s az érdeklődés középpontjában nem a kutatástámogatás hogyanja, hanem m i é r t j e áll. Az átváltás nem véletlen; összefügg a tudománypolitikai célkitűzések hirtelen megváltozásával, a tudomány tekintélyének megingásával. Az 1950-es és 1960-as években az amerikai tudományos eredmények határozták meg az egész világ kutatási törekvéseit, kutatáspolitikai elképzeléseit. Az Egyesült Államok egyetemeinek, ipari, kormány és kutató laboratóriumainak nem volt párja; az amerikai tudósok "lekörözték" kollégáikat gyakorlatilag az összes tudományban, és ráadásul a tudományos sikerek ipari és mezőgazdasági sikerekkel párosultak. Élénk volt a szellemi élet,gyümölcsöző dialógus alakult ki a tudósok és a politikusok között a tudománypolitikáról, a tudomány felhasználásáról; a közgazdászok tanácsokat adtak a kormánynak /és a tanácsokat meg is fogadták/, a tudósok vadonatúj hadászati rendszereket, elektronikus berendezéseket fejlesztettek ki, s az amerikai tudósok hirnevét öregbítette az űrkutatás is. Már-már ugy tünt, az Egyesült Államokban megvalósul az utópisztikus elképzelés a tudomány, az oktatás és a politika harmonikus együttműködéséről, melynek eredménye a gazdag, egészséges, szabad társadalom lesz. Egészen természetes tehát, hogy a többi —elsősorban nyugati— ország is az amerikai példát akarta követni. A világ tudománya egy jól működő rendszer és sok rosszabbul működő rendszer együttesének tünt.Ez a meggyőződés arra késztette a nemzetközi szervezeteket /az ENSZ intézményeket, a nemzetközi tudományos társaságokat, de főként az OECD-t/, hogy az amerikaiak utánzására buzditsák a többi országot. Mindez nem is jelentett problémát, amig az amerikai modell jól működött, és nem volt konkurrense. I968 — A VÁLTOZÁS ÉVE Az amerikai kutatási rendszer fejlődése 1968-ban megtorpant, sőt némileg vissza is esett. A közvélemény hirtelen szembefordult a tudománnyal és a technikával. Világszerte felismerték, hogy a szakadatlan gazdasági növekedés meg a műszaki fejlődés aggasztóan nagy energiafogyasztással jár, és a hosszútávra szükséges energiának nincs fedezete. Az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok háború utáni sikerei egyszercsak halványulni kezdtek, egyre több probléma merült föl, egyre kevésbé előrelátható és irányitható lett a gazdasági-politikai rendszer. Ezt a megtorpanást a nyugati országokban a tudománnyal kapcsolatos magatartás megváltozása követte. Az emberek elvesztették hitüket a tudomány, de különösen az alapkutatás társadalmi és gazdasági hasznosságában. A tudomány és a technika hirtelen ellenséggé, fenyegető rémmé vált. Az atomerőmüvek monstrumok, a gyárak levegő- és vizszennyező ellenségek lettek, és még rémisztőbb volt a genetikai manipuláció perspektívája. A közvéleménynek és a tudományon belüli nézeteknek ez a gyökeres megváltozása tulajdonképpen megkérdőjelezte az OECD tanulmány két első kötetét. Felmerült a kérdés, egyáltalán érdemes volt-e kifejleszteni a tudományra alapozott iparokat, felfuttatni az alapkutatásokat, ösztönözni és támogatni a tudományokat az egye5/ SERVAN-SCHREIBER,J.-J.: Le défi américain. /Az amerikai kihivás./ Baris, 1967,Denoel. 3^2 p. 29