Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

A döntési ismérveket a kutatástechnológiai célrendszerből származtatjuk. Tulajdonképpen minden fő- és részcélhoz egy-egy fő- és rész-ismérv rendelhető. Ez az ismérv rendszer szerkesztésének logikus menete. •' A kutatástechnológiai ismérv struktura szerkesztése bonyolultabb feladat, mint a célstruktura meghatározása. Mig az utóbbinál többnyire kielégitő а с é 1 f a módszere, addig az ismérv struktúránál nem lehet szó az ismérvek egyszeri! lineáris hierarchiájáról. Ennek alapvető oka az, hogy a kutatási rendszer egésze nemcsak a rendszer elemei viselkedésének összege, hanem a kutatási rendszer elemeinek strukturáj a is. Ezért a mikrocél'függvény ek is másként integrálódnak a kutatás célfüggvényévé, attól függően, hogy maguk a mikrorendszerek /a kutatási rendszer elemei/ hogyan integrálódnak rendszerré.5/ Másrészt, a kutatási rendszerek elemei /minthogy emberekből vagy emberek csoportjaiból tevődnek össze/ olyan célfüggvényekkel rendelkeznek, amelyekben rendszeridegen elemek is szerepelnek. Ezért nem hagyatkozhatunk egyszerűen arra, hogy az egész kutatási rendszer célfüggvényét "lebontsuk" a rendszer elemeire, hanem külön megoldandó feladatként jelentkezik a mikrocél— függvények koordinálása. FUNKCIONÁLIS STRUKTURA A kutatástechnológiai rendszer céljának teljesitése érdekében különböző feladatokat kell megoldani, különféle funkciókat kell teljesíteni. Minden részcélhoz megfelelő funkciók tartoznak. A kutatásdöntési rendszer különböző szintjein a legkülönbözőbb funkci ók jelentkeznek: a cél kitűzése, az ismérvek meghatározása, az irányítás, a végrehajtás, a döntéselőkészités, a döntés, az információfeldolgozás és igy tovább. A funkciók két oldalról közelíthetők meg: minden részcélhoz egy vagy több funkciót, illetve minden elemhez egy funkciót kell hozzárendelnünk. Ebből is kitűnik, hogy a kutatásdöntési rendszer struktúrájának kialakításánál a funkcionális struktura meghatározó jelentőségű, mert a kutatási rendszer alrendszerekre és elemekre bontását valójában a döntési rendszer funkcionális strukturája határozza meg, az "egy funkció, egy elem" elv alapján. A kutatásdöntési funkcionális struktura szerkesztésének logikus menete tehát az, hogy a célfa minden ágához hozzárendeljük a szóban forgó részcél eléréséhez teljesítendő funkciókat, majd minden funkcióhoz hozzárendelünk egy-egy alrendszert vagy elemet. A funkcionális strukturát az egyes részfunkciók közötti relációk halmaza határozza meg. Ez a struktura is lineáris jellegű. Példaképpen legyen a főcél a vegyipari kutatás. A célfának ez a törzse a következő ágakra, első szintű részcélokra oszlik: a/ kutatásvezetés, b/ kísérletek, с/ alapanyag beszerzés /az összes szükséges erőforrások biztosítása/, d/ marketing, с/ információfeldolgozás. Az első szintű részcélokhoz megfelelő főfunkciók és az ilyen főfunkciókat teljesítő kutatási alrendszerek tartoznak. Tovább bontva a kísérleti részcélt, második szintű részcélokra: a/ kémiai technológiai tervezés, b/ gazdasági termeléstervezés, с/ gyártáselőkészités, d/ operativ irányítás, e/ termelés /végrehajtás/. Még mindig bonyolult, nagyméretű kutatási alrendszerekről van szó, amelyek mindegyikéhez megfelelő funkció rendelhető.^/ Tovább bontva a kísérleti termeléster4/ KUNSZT Gy.: A tudományos kutatás logikai modellezése és tematikai irányítása. Budapest,1975. Akadémiai Kiadó. 338-345.p. 5/ KOSOLAPOV,V. - SCHERBAN ,A.: Die Optimierung der wissenschaftlichen Forschung. /А tudományos kutatás optimálása./ Berlin,1975. Akad.Veri. 335-344.p. 6/ JAMISON,A. - ELZINGA,A.: Science, its theory and practice. A tudomány elmélete és gyakorlata./ = Social Studies of Science /London/,1975.5no. 223-231.

p. 7/ JESATKO,J. : Spojeni vyzkumu s vyrobou. /А kutatás és a termelés összekapcsolása./ = Hospodárské Noviny /Praha/,1975.31.no. 4.p. 8/ KANÜGIN,J

.M. - DANILOVCSEV.P.A.: Szosztojanie i tendencii realizacii naucsnüh razrabotok v proizvodsztve. /А tudományos fejlesztés megvalósításának tendenciái a termelésben./ = Naukovedenie i Informatika /Kiev/,1974.10.no. 68-78.p.