Tudományszervezési Tájékoztató, 1977
1. szám - Szemle
A szocialista országok szakirodalmában közzétett mérési módszerek meglehetősen heterogének. Egy részük a polgári szerzők által kidolgozott módszerek adaptációja,más részük mutat bizonyos önálló irányzatot, előfordul azonban, hogy nélkülözik az elméleti megalapozottságot. Néhány lengyel és cseh mérési módszer figyelemreméltó, és olyan jegyeket tartalmaz /pl. a termelés-forgalmazás járulékos költségei, prioritási index, a sikervalószinüség felbontása elemeire stb./, melyek újszerűek. Hiányosságként megemlíthető, hogy ezek többnyire parciális mutatók és nem alkotnak összefüggő mérési értékelési rendszert. A szovjet kutatáshatékonysági metodika rendszerbe foglalt, a vizsgálandó kérdések széles skáláját érinti, tehát többmutatószámos modell. Elvben a beruházásgazdaságossági számitások módszeréhez hasonlóan, az uj gyártmányok és technológiák termelésre gyakorolt hatását veszi figyelembe. A vizsgálatokban alapvető kritériumnak a társadalmi munka termelékenységének, és az ezzel szorosan összefüggő nemzeti jövedelemnek a növekedését tekintik. Ahol a nemzeti jövedelem növekedésére gyakorolt közvetlen hatás meghatározása nehézségbe ütközik, ott a gazdasági hatékonyság megállapítására különböző mutatókat használnak az önköltség, beruházások, az időtényező és a munkatermelékenység figyelembevételével. Ilyen mutatók többek között a megtérülési idő, önköltségcsökkentés, termelés növekedése. Használatosak még más tipusu mutatók is, mint pl. a kutatóintézetek tevékenysége alapján gyártott uj termékek részaránya, a szabadalmakkal védett kutatási munkák részaránya, a sikeresen befejezett kutatások részaránya, különböző műszaki-gazdasági mutatók. A tőkés országokban alkalmazott számitási módszerek elsősorban arra a kérdésre adnak választ, vajon az uj kutatási eredmények felhasználása a gyártmányválaszték bővitése, esetleg teljes cseréje miként befolyásolja a vállalat jövedelmezőségét; biztositható-e az uj gyártmányok, gyártástechnológiák bevezetésénél legalább az átlagprofit, vagy ennél nagyobb nyereség; miként befolyásolja a távlati tudományos-műszaki potenciál bővitését szolgáló kutatás a jövedelmezőséget. A kutatási folyamat megindításáról, esetleg leállításáról az esetek többségében a vállalati haszon maximalizálása alapján döntenek. A kutatási témák értékelését szolgáló rangsorolási eljárások továbbfejlesztése, a költség és megtérülés közvetlen mérését helyettesítő jellemzők meghatározása, a jelenérték és megtérülési-ráta módszer pontositása, nem utolsó sorban a lineáris, egészértékű és dinamikus programozási módszereknek az anyagi erőforrások alternativ kutatási témák közötti szétosztására való felhasználása áll ma az érdeklődés középpontjában. A HATÉKONYSÁGMÉRÉSI MÓDSZEREK KIDOLGOZÁSÁT MOTIVÁLÓ TÉNYEZŐK Számos más társadalomtudományi kutatási témakörhöz hasonlóan a kutatáshatékonyság mérési módszerei hazánkban a kezdeti időben külföldi tapasztalatok átvételére szorítkoztak. E módszerek az uj technika alkalmazásainak gazdasági hatékonyságát kivánták kifejezni. így elsősorban a beruházás-gazdaságossági számításoknak e területen való adaptálásaként indult meg a munka. Ezen belül is az önköltségcsökkentő beruházásoknál alkalmazott mérési módszerek jelenthették a kiinduló pontot. Nem hagyható figyelmen kivül az ezidőben érvényes finanszírozási és érdekeltségi rendszer, amely mind a vállalatok, mind a kutatóintézetek esetében meghatározta az ilyen irányú számitások célját és felhasználását. Ugyancsak meghatározó e tekintetben az egész gazdaság területén folyó kutatófejlesztő munka volumene is. A kutatáshatékonyság mérésének szélesebb körű igénye e tevékenység volumenének hazai kiterjedésével került előtérbe. Ahogyan bővült a K+F tevékenység területe, volumene, a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatása, a vele szemben támasztott igény, és ahogyan növekedtek és egyre inkább meghatározók lettek 10
