Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Figyelő

dasági vegyszereket állit elő. Évi forgalma 1,7 milliárd dollár, alkalmazottainak száma 40 ООО, 39 országban 128 gyártóegysége van. Elnöke Gerald D.

Laubach, rendki— viil nagy tapasztalatokkal rendelkező ku— tatóvegyész. A vele készitett interjúban aggodalmát fejezte ki a gyógyszerészeti kutatást korlátozó intézkedések miatt. Kérdés : Ön szerint, melyek voltak a K+F vezetési folyamatok főbb változásai az utóbbi években? Válasz

: A gyógyszerészeti kutatásban talán a multidiszcipli — náris "teamek" bevezetése tekinthető a legfontosabbnak. Ennek egyik oka a kutatás összetettségének fokozódása, de a kutatásvezetés mai rendszerének kialakítására legnagyobb hatással az 1962.évi élelmiszer és gyógyszer törvény volt; ekkor szervezték meg az ipari kutatásban ma már általánosan elterjedt multidiszcip— lináris projektum—"teameket". A rendszer tartozéka számos előre betervezett döntéspont , mely részben műszaki természetű, részben a szövetségi kormány rendelkezéseiből fakad. Az uj vezetésnek tehát a modern idők követelményeihez és a különleges ipari igényekhez is igazodnia kell, módszeresen és szervezetten növelnie kell a siker lehetőségét. Központi feladata a tudós szakemberek toborzása, a felfedezés gyakorlati hasznosítása, melyek szerves alkotó része az értékelési -és fejlesztési fázis. E két fázis folyamán az uj terméknek meg kell felelnie mind a szakmai követelményeknek, mind az állami előírásoknak. Mivel a felfedezések általában öt év alatt realizálódnak, óriási anyagmennyiséget kell rendszerezni, számtalan külső kutató— és állami szervvel kell együttműködni. Mindez különleges feladatokat ró a vezetésre. Kérdés : Akad Önnek speciális problémája a multidiszciplináris csoportok vezetésében? Válasz

: A különböző hátterű és érdekű emberek energiáját és figyelmét a közös célkitűzésre irányítani és bizalmát éveken át megőrizni sok problémát rejt magában. A kutatásvezetés azért sem könnyű, mert a kutatómunka tele van bizonytalansággal, szüntelenül uj helyzetek merülnek fel, és a munka sokszor súrolja az ismeretlen határát. Ennek ellenére a Pfizer Inc. ugyanannyi, meglehet még több uj gyógyszert dobott a piacra az 1962—t követő évtizedben, mint az amerikai ipar bármely más kutató létesítménye, s ez elsősorban az uj vezetési rendszernek köszönhető. Kérdés : Alkalmazzák—e azt az uj megközelítést, hogy uj független vállalatot vagy egységet létesitenek az uj termék kifejlesztésére, gyártására és piacra dobására? Válasz : A mi vállalatunknál a gyógyszerészet területén ezt az uj megoldást még nem alkalmaztuk, de perifériális területeken, vagyis a nem gyógyászati egészségügyi termékeknél, sok uj részleget indítottunk be. A diagnosztikus orvosi műszerek esetében a legjárhatóbb útnak egy önálló műszaki alapú, külön vállalkozás indítása bizonyult. Pl. most keztünk foglalkozni a számítógépesített axiális rétegfelvétellel, ami teljesen uj röntgen-berendezést kiván. Ezen uj és sokatigérő orvosi technika kidolgozását uj egységben kezdtük meg. Kérdés : Sokan beszélnek a kutatási termelékenység késedelmességéről, s egyik okát a biológiai tudásrés fennálltában látják. Válasz : Szűkebb értelembe véve persze beszélhetünk biológiai tudásrésről olyan értelemben, hogy sok dolog ismeretlen azon betegségekről, melyekre gyógyszert kívánunk találni, de nem hiszem, hogy döntő tényezője lenne a gyógyszerészeti K+F termelékenységének. A biológiai tudásr~r régebben még sokkal nagyobb volt. Kérdés : Sok bíráló szerint az alacsony termelékenység oka abban is kereshető, hogy a vállalatok hasonló gyógyszereket termelnek uj hatóanyagok kidolgozása helyett. Válasz

: Ezt az érvet minduntalan felhozzák, holott már 20 éve érvényét 86