Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Figyelő

problémát jelent önmagában is, hogy a végzett hallgatókra munkanélküliség vár, a tudományos kutatások szempontjából a következő 15 évben egy teljes generációnyi oktatót és kutatót kell elveszettnek tekinteni és leirni annak következtében, hogy az elhelyezésükhöz szükséges állások már be vannak töltve. Ennek a helyzetnek összes következményét számba— véve nem lehet kétséges, hogy a tudományos alkotókészség, a mobilitás és a tudósok előrehaladása súlyos kárt fog szenvedni. Ez a helyzet egyenes következménye az I960—

as évek intézkedéseinek. Számos nyugat—európai országban a hatvanas évek közepén és végén került sor a felsőoktatás kiterjesztésére, és ezzel párhuzamosan, illetve ennek előfeltételeként, uj oktató— és kutatógárda toborzására. Az oktatás kiszélesítésére tett intézkedések, illetve a nagyszámú fiatal bevonása az oktatásba jelentősen módosította az oktatógárda korstrukturáját . Egy, a közelmúltban készített, nyugatnémet felmérés szerint, mig 1966-ban az egyetemi előadók között az ötven éven felüliek részaránya 45,9 % volt, a 40 éven aluliaké pedig 22,3 1972-re ezek az arányok 28, illetve 30,5 %—ra módosultak. Az egyéb oktatógárdán belül a 35 éven aluliak aránya 1966—

ban 17,4 % volt, hat évvel később pedig ugyanez az arány 27,3 %-ra változott. Hasonló tendencia figyelhető meg Norvégiában, Franciaországban, NagyBritanniában és Svédországban is. Franciaországban például az Országos Tudományos Kutatási Központban dolgozó matematikusok átlagos életkora alig haladja meg a 28 évet, a fizikusok és kémikusok átlagos életkora pedig 34 év. Az oktatógárda korábbinál fiatalabb átlagos élet-r korának logikus következménye, hogy a következő 15 évben a "pótlási igény" lényegesen kisebb lesz a korábbinál. Norvégiában például, 1972ben az uj oktatói státusok száma 270 volt, 1976-ra alig 30-ra számítanak. Az oktatói állásra pályázó végzett hallgatók helyzetét jellemzik a következő számok is: Nyugat—Németországban a hatvanas évek folyamán egy oktató asszisztensnek 70 %-os esélye volt az egyemi oktatói kinevezésre. Ez a lehetőség az 1976—1985 évek közötti időszakban várhatóan 15 %-ra esik vissza, 1990—ben is csak 23 % lesz, és várhatóan 2000-ben sem haladja meg a 30 %—ot. A jelenleg kialakult korstruktura a következő évek folyamán az uj generáció legtehetségesebbjei elől is elzárja az oktatói és kutatói állásokat. A kialakult helyzet másik következménye az, hogy a tudományos fokozatok elnyerésére készített disszertációk száma és az ilyen keretek között végzett tudományos kutatómunka mennyisége csökken. Svédországban például 1968—

ban a végzett hallgatók 37 %-a folytatta tanulmányait magasabb tudományos fokozat elnyeréséért. 1971-re ez az arány 22,5 %—ra esett visz— sza, az elmúlt évben pedig már csak 14 % volt. További nemkívánatos következmény lehet az, hogy a szinte egységes korstrukturáju munkaerőpiac "bemerevedik", a kutatásban résztvevők mobilitása csökken, aminek már velejárója lehet az, hogy az egyetemek, a kutatási intézmények és az ipari kutatási laboratóriumok közötti kapcsolatok gyengülnek; igy végsősoron a tudományos alkotókészség stagnálása és esetleges hanyatlása következhet be. A jelenleg kialakult helyzet feloldására és káros következményeinek elhárítására az egyes országok különféle kísérleteket tesznek. Franciaországban például a szerződéses munkavállalást részesitik előnyben, hasonlóan Nyugat-Németországban időleges szerződéses állások létrehozásával kívánják biztosítani a fiatal oktatógárda "átáramlását" az egyetemeken. Az ilyen jellegű megoldások azonban csak rövid távon alkalmazhatók — hosszabb távon való alkalmazásuk minden bizonnyal a szakszervezetek ellenállásába ütközik. Az egyéb megoldások, többek között, az idősebb kutatók olyan irányú ösztönzésére vonatkoznak, hogy kutató állásukat az államigazgatásban betöltött pozicióval cseréljék fel, más próbálkozások a nyugdíjkorhatár rugalmasabbá tételét, illetve egyetemi csere—programok kialakítását célozzák. — Europe's ageing research staffs. /Európa elöregedő kutató állománya./ = Nature /London/,1976.aug.19. 63879