Tudományszervezési Tájékoztató, 1977
6. szám - Szemle
hatja őket. S lehet az ellenkező is: alapos szakember és a maga hiányait nem ismerő kontár nem foghat össze, mert ezek kölcsönösen idegenkednek egymástól s már csak ezért sem érthetik meg egymást. Ugyanilyen tárgyi alapon egyesitő vagy elkülönitő hatása van az érdekek megegyezésének vagy különbségének; számunkra e pillanatban mindegy, hogy anyagi érdek, becsvágy vagy eszmei cél-e az összekötő vagy elválasztó. Ezek az emiitett személyi és tárgyi hatások kölcsönösen meghatározzák az emberek magatartását: egymás mellé vagy szembeállítják őket, vagy azt idézik elő, hogy tudomást sem vesznek egymásról. Ez az egyetemek életében is az erők szétforgácsolásához vezet. Nem elég azonban az első találkozások jelentőségét hangsúlyozni, hanem fel kell hivni a figyelmet arra a talán nem ennyire mindennapi, de az egyetemeken mégis gyakori jelenségre, hogy valakinek a magatartása megváltozik irányunkban, avagy magunkon tapasztaljuk, hogy nem a régi szemmel nézünk valakire. Kétirányú lehet ez a változás: az egyik kezd nem bizni a másikban, de még nem tudja az okát, azt sem, hogy igaza van-e; fokról fokra, végül nyomtalanul eltűnik egyikből vagy mindkettőből a kezdetben idegenkedést jelentő érzés, bár egyik sem vette észre, hogy akár ő, akár a másik ennek megváltoztatására törekedett volna. A magatartás külső változása mindig beíső változásokból következik, ezt kell tehát megértenünk. Azt kell tudnunk, mi ment végbe, vagy mi megy végbe az emberben. AZ EGYÉNISÉG SZEREPE Az ember belső életére mindig a külső jelekből következtethetünk; ezek mutatják meg, hogy változás történt, sokszor azt a pillanatot is megmutatják, amelyben a változás megindul. A külső jelek helyes értelmezéséhez azonban figyelembe kell vennünk, hogy az emberek természete rendkívül különböző, s hogy lelki életünk rendszere következtében mindenféle hatás az egész embert alakitja, és az egyes külső változások bonyolult lelki állapotot fejeznek ki. Az emberekkel való bánásmód tudatosságához szükséges második alaptétel az, hogy az emberek minden hatást egyéniségük szerint fognak fel, egyéni természetüknek megfelelő folyamat indul meg bennük, ennek következtében sajátosan alakul az egész lelkiállapotuk.5/ Az oktatásnak különféle egyéni felfogása mindenki előtt ismeretes. Ugyanazt a szót sokféleképpen értelmezik, ugyanannak a tettnek különböző célzatot tulajdonítanak: ugyanazt a fogalmat egyik ember a közvetlenség, a bizalom jelének, a másik sértésnek tartja; egyik ember hallása finomabb, a másiké tompább, tehát a hang más-más jelentőségű lehet számukra és igy tovább. S hogy ebből azután más-más magatartás következik, egészen természetes. Más lesz az érzelmi állásfoglalás, más a vélemény, más a szándék. Az is ismeretes, hogy lelki életünkben minden összefügg, lazábban vagy szorosabban, de minden összekapcsolódik. Egyetlen kimondott szavam gondolatot ébreszt, de ugyanabban a pillanatban érzelmet is kelt, s ugyanakkor, vagy több-kevesebb idő múlva, valami elhatározásra és cselekvésre is indit. Ez az egység minden ép emberben egyaránt megvan, csak egyikben az érzelem az erősebb, a másikban a gondolkodás, a harmadik rögtön cselekedni szeretne vagy cselekszik is, talán fel sem fogva, át sem gondolva, hogy mit is hallott, nem vizsgálva meg önmagát, hogy mi is az, amit az a szó benne keltett. 4/ ZOELLNER,K.R.: Wie ein Forschungskollektiv zusammengesetzt sein sollte. /Hogyan tevődjék össze egy kutatási kollektíva./ = Arbeit und Arbeitsrecht /Berlin/, 1975.10.no. 3OI-3O3.P. 5/ TOSI,L.: La créativité scientifique chez la femme. /А nők tudományos alkotókészsége./ = Impact of Science on Society /Paris/,1975*2. no. 113-122. p. 712-
