Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

tási strukturák és az informális strukturák ellenőrizhetetlen, spontán kialakulása miatt azok részben erősen ingatagok, részben pedig elmaradnak az optimális kutatás­szervezeti megoldásoktól, hiszen mindig a merev kutatóhelyi szervezet és az optimális kutatóintézeti működés igényei közötti kompromisszum eredményei. OPTIMÁLIS RENDSZERSTRUKTURA Optimál is kutatóintézeti rendszerstruktura akkor lenre kialakitható, ha nemcsak az egyes kutatási struktúrákat, hanem azok egymásra rétegeződését is for­malizál hatnánk. 17/ Ez utóbbira egyelőre megfelelő módszer nincs és az ismert szak­irodalom alapján az ilyen irányú kisérletek és kutatások a kezdeti szakaszban vannak. Ezért a kutatási rendszer gyakorlatában jelenleg empiriko-1ogikai lö/ eljárásra vagyunk utalva, ami azt jelenti, hogy az egyes kutatási struktúrákat külön-külön kell meg­szerveznünk, és a közöttük levő kapcsolatokat a konkrét feladathoz igazodva, empiri­kusan, az összefüggések belső logikája alapján kell meghatároznunk. Például: meg kell szerkesztenünk a kutatási célfát, ebből kiindulva a funkciófát, még egyszer el kell rendeznünk a funkcionális struktura kutatási alrendszereit és kisérleti elemeit hie­rarchikus struktura formájában /a különböző szintű szabályozási körök, a közöttük fennálló összefüggések és az egyes szabályozási körökbe tartozó elemek meghatározásá­val/. Ebben a struktúrában meg kell keresnünk a kutatásdöntési funkciót ellátó eleme­ket, ezekhez hozzá kell rendelnünk a döntéseiőkészitési alrendszereket, és az ismérv­struktura révén meg kell teremtenünk a kapcsolatot a kutatási célstruktura és a kuta­tásdöntési struktura között. IV A kutatási feladat logikus, de konkrét megvalósítása rendkivül bonyolult, hiszen a kisérleti elemek közötti relációk a különböző struktú­rákban nem azonosak, vagyis egy-egy kisérleti elem helye és kapcsolódása más elemek­hez más-más struktúrákban más lehet, s e többféle kapcsolódási mód meghatározása és elrendezése ma még megoldatlan probléma.20/ Adott kutatási strukturatipus formalizá­lására inkább vannak eljárások. 21/ Ezek gráfelméleti megoldások; pl. a "fa" sem egyéb, mint irányitott gráf, hurkok vagy ciklusok nélkül. A KUTATÁSDÖNTÉSI RELÁCIÓKKAL KAPCSOLATOS MEGÁLLAPÍTÁSOK A szakirodalom elemzése alapján látható, hogy a kutatásdöntési rendszer struktú­ráját alkotó összefüggések a kutatási rendszer döntési elemeinek egymáshoz kapcsoló­dásával jönnek létre. Az absztrakt kutatási összefüggéseknek konkrét kutatási csator­nák felelnek meg, amelyekben anyag, illetve információ áramlik. Ezek az áramlások hor­dozzák azokat a hatásokat, amelyeket egyik elem fejt ki a másikra. A kutatásdöntési rendszerben azért elsőrendűen fontos a tudományos információ áramlása, mert az általa hordozott hatás révén birja rá a kutatásirányitó elem az irányitott kutatási elemet arra, hogy az irányitás céljának megfelelően viselkedjék. Minthogy a kutatási elemek közötti csatornákon —elvontan értelmezve— hatások áramlanak, a kutatási elemek által alkotott sorozatot kutatásdöntési hatásláncnak nevezzük. Az ilyen hatásláncok jellege attól függ, milyen módon kapcsolódnak egymáshoz a kutatástechnológiai elemek. 1?/ TOMASCHEFSKY ,M. - KRAHMER,V.: Eine neue Form der Leistungsstimulierung in Forschung und Entwicklung. /А teljesítményösztönzés uj formája a K+F-ben./ = Arbeit und Arbeitsrecht /Berlin/, 1975. 10.no. 296-300.p. 18/ KUNSZT Gy.: i.m. 4l8.p. 19/ RIHAjL.: Hohe Ansprüche an Wissenschaft und Technik. /А tudománnyal és tech­nikával szembeni nagy követelmények./ = Nachr.Akad. /Berlin/,1975.8.no. 5-9.p. 20/ FUTÓ P.: A tudományos kutatás irányításával kapcsolatos gráfelméleti kérdé­sek. Az Építéstudományi Intézet Tudományos Közleménye, Bp.1971. 7-16. p. 21/ KUNSZT Gy.: i.m. 405-410.p. 46

Next

/
Thumbnails
Contents