Tudományszervezési Tájékoztató, 1977
2. szám - Szemle
1877/ alapján több kutató egyidejűleg és egymástól függetlenül felfedezi a kristálydetektort /TFK]/ /1904—19o7/ 1 2/, ami a vákuumdióda mellett uj eszközt jelent a rádióhullámok egyenirányitására. A kristálydetektor rövid idő alatt széles körű alkalmazásra talált /Т^/. Másfelől a Braun—féle alapok különössége —tehát az anyagok milyensége stb.— szépen illeszkedett a már előtte is megindult hasonló jellegű kísérletekhez és azok továbbfejlesztésére ösztönzött. A szélénkutatásokból kifejlődik a szeléncella, majd a húszas évekre a szelénegyenirányitóA gyakorlat tapasztalatai alapján eredményesebbnek bizonyultak a rézoxidul egyenirányítók /TK2/ 1Z f/. Utóbbiakat már szélesebb körben is kezdték alkalmazni.A váltakozó áram ugyanis sok vonatkozásban csak egyenirányitott formában alkalmas bizonyos technikai eszközök működtetésére. Ez a tény nagymértékben meggyorsította ezen egyenirányító fajták közvetlen alkalmazását. A gyártás ekkor még teljesen empirikus alapokon történt, ezért sok váratlan, előre nem látható jelenséggel kellett számolni a gyártásnál is, a felhasználásnál is. A közvetlen utat e területen még az is megnyitotta, hogy a trióda /TFK2/ működésmódja alapján már viszonylag korai időszakban szilárdtest erősítő eszköz létrehozására is történtek kísérletek.Ezek az eszközök persze nem működtek, mert a felületi állapotok hatásait még nem ismerték és ezek nagy sűrűségű jelenléte működésképtelen eszközt eredményezett. A kudarcok magyarázata abban található, hogy bár e század első két évtizedében különböző ad hoc elméletek keletkeztek az egyenirányítás mechanizmusára vonatkozóan, de éppen a vonatkozó alapkérdésben: a nem—lineáris áramfeszültség jelenség értelmezésére semmilyen magyarázatot sem tudtak nyújtani. Ezért megint csak nem véletlen müve volt, hanem reális társadalmi igényt szolgáló mozzanat, hogy a kvantummechanika eredményeire /FK4./ támaszkodva a félvezetők egyenirányító jelensége /legalább alapjaiban/ is szinte az elsők között nyert értelmezést. Joggal vetődik itt fel a kérdés: miért fedezhette fel A.H.Wilson a félvezetők vezetési mechanizmusát /FK^/? Az előző két évtized bebizonyította, hogy egyedül az elektronok mozgásával nem lehetett a félvezetők vezetési mechanizmusát a tapasztalatnak megfelelően értelmezni. A kvantummechanikai ismeretek talajáról kiindulva csak akkor volt értelmezhető a vezetési mechanizmus anomáliája, ha az elektronok mellett egy másik töltéshordozót: a pozitív lyukakat is feltételezték. Wilson ezen a ponton megmutatta, hogy anomáliák esetén milyen biztos segítséget nyújt egy jobb hipotézis számára az adottal szembeni ellentétes koncepció, vagyis mikor Wilson az anomáliás áramvezetésre nem csupán a negativ elektronok—, hanem azzal egyidejűleg a pozitív töltésű lyukak mozgását is feltételezte. Az elektronok és lyukak 11/ Uo. 562.p. és BRAUN, F.: Über die Stromleitung... i.m. 100., Юб.р. 12/ BOSE, J. /1904/, DUMWOODY, H. /1906/? USTIN.L. /1907/, 13/ FRITZ,Gh.: New form of selenium cell and some electrical discoveries made by its use. /А szeléncella uj kiviteli formája és néhány elektromos felfedezés annak felhasználásával./ = The American Journal of Science /New Haven,Conn./,1883 .26.no. 14/ GRONDAHL ,L.: A new type of contact rectifier. /Ujtipusu kontakt egyenirányító./ = Physical Review /New York/, 1926.jun. 2?. 8l3.p. 15/ LILIENFELD, J.E.: Method and apparatus for controlling electrical currents. /Elektromos áram ellenőrzésére szolgáló módszer és berendezés./ = U.S.Patent 1. 745 175, Jan. 28th, I93O; Canadian Application Filed Oct. 1925; U.S.Application Filed Oct. 1926; Tőle függetlenül WEBER, H. С. és HEIL,0. ugyancsak szabadalmat nyújtottak be hasonló felépítésű és működésű eszköz gyártására. WEBER, H. С.: U.S.Patent 1930. HEIL.O.: Improvements in or relating to electrical amplifiers and of central arrangements. /Elektromos erősítők és központi kapcsolások megjavítása./ = U.K.Patent 439 475, Dec. 1935. 207
