Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

mêlés/ kutatómunkára gyakorolt visszahatása, és az általuk támasztott követelmények figyelembevétele a kutatómunkában, önmagában is a kutatómunka potenciális hatékonyságnövelő tényezője. Bármilyen tartalmúak, felépitésüek is az alkalmazott, javasolt kutatáshatékonysági vizsgálatok, nem lehetnek öncélúak. Amennyiben nem járulnak hozzá a hatékonyság növekedéséhez, nem tárják fel a meglevő fogyatékosságokat, nem teszik lehetővé a jobb tisztánlátást és az objektiv témaszelekciót, illetve az utólagos vizsgálatkor nem a tényleges hatékonyságot mutatják — vagyis ha használatukhoz nem fűződik sem a kutatók, sem a felhasználók érdeke , ugy nem használják azokat. Kötelező előirásuk esetén is csupán formai kellékek maradnak. "A fel nem használt modellek egyre nagyobb száma és a módszeresen megtervezett K+F tématerv iránti növekvő igény közötti szakadék megszüntetése érdekében szükséges, hogy jobban megértsük a témaválasztás döntési folyamatának jellegzetességeit, valamint a K+F döntéshozó információs és szervezeti környezetének problémáit."l®/ /Е kérdésekre a későbbiekben még kitérünk./ A gazdaságossági számitások egyes esetekben kötelező, máskor ajánlott formái érvényesülnek ma Magyarországon. Ugyanakkor a kutató-fejlesztő munkát megelőző, illetve magát a K+F folyamat hatékonyságát vizsgáló módszer főhatóságok által előirt, vagy elfogadott, de még csak ajánlott módszerei sem kerültek széleskörűen közzétételre. Egy elméletileg megalapozott és a gyakorlatban használható módszer ajánlása /különösen a legjelentősebb kutatási területeken/ segithetné a döntéshozatalt, a kapacitások ésszerű szétosztását és az e területen folyó munka hatékonyságának objektiv megitélését. Mint az előzőekben vázlatosan adott áttekintés is mutatja, rendelkezésre áll használható kutatáshatékonyság vizsgálati rendszer. A gazdálkodás konkrét rendszere nem mond ellent az e módszerben foglalt elvek alkalmazásának. A hatékonyságnövelés biztosítása érdekében azonban szükséges e két terület /egyrészt a kutatás hatékonyságának mérése, másrészt a felhasználás és az itt érvényesülő érdekeltségi viszonyok, valamint kölcsönhatásaik/ összehangolása. De elfogadott és alkalmazásra javasolt hatékonyságvizsgálati módszer esetén is előkészitő munkára van szükség, elsősorban a területi specialitások kialakítására és követelményeik érvényesítésére. Érvényesül néhány tényező hatása, amit célszerű még figyelembe venni a hatékonyságmérés során. Ezek figyelmen kivül hagyása torzitó lehet mind az egyedi vizsgálatok, mind összehasonlító értékelések esetén. A teljességre való törekvés igénye nélkül néhány olyan hatásra kivánjuk felhivni a figyelmet, amelyek részben a kutatási, részben a felhasználási oldalnál már érzékelhetők. - A különböző —egymással szorosan összefüggő— tudományos-műszaki gazdasági folyamatok részben finanszírozási, részben technikai, részben szervezeti-irányitási okokból elszakadnak egymástól. Ugyanakkor mind a pénzügyi, mind az irányitási formák, illetve eszközök lehetőséget adnak a folyamatok komplex jellegének megfelelő ésszerű egybekapcsolásra. Ezt figyelembe véve, a kritikus tömeg biztositása érdekében, ma nem az intézetek nagyságának növelése látszik célszerűnek, hanem az adottságnak tekinthető kutatóintézeti szervezet felhasználása az ésszerű kutatási munkamegosztás, illetve kutatási társulások révén. /Ennek jó példáit láthatjuk ma a hazai elektronikai iparban./ A kutatási társulá sokban a heterogén feladatkörű kutatóintézetek horizontálisan szervezett osztályai /egyes esetekben "team"-ek/ "n x m" alakú mátrix formájában kapcsolódnak egymáshoz, biztosit10/ BRANDENBURG,R.G.: Kutatási témák kiválasztása az ipari kutatásban. = A kutatás fejlesztés vezetése. Budapest,1972,Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 159.p. 14