Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Szemle

A gazdasági vezetés módszerei az előrejelzés, a tervezés, a különféle finanszirozási rendszerek, az önálló gazdasági elszámolás. A GAZDASÁGI VEZETÉS SAJÁTOSSÁGAI A gazdasági vezetés módszerei csak akkor alkalmazhatók sikeresen a kutatásban, ha figyelembe veszik a gazdasági törvényeknek a K+F-re gyakorolt sajátos hatását. A tudományos tevékenység dinamikája és meghatározatlansága miatt optimális összehangolásra van szükség a központi vezetés meg a gazdaságilag, tudományosan önálló tudományos intézmények között. A tervszerű fejlesztés törvénye sajátos munkamegosztást alakit ki a vezető állami szervek és a kutatási szervezetek között. A vezető állami szervek tudományos-műszaki feladatai stratégiai jellegűek : - a kutatás hosszutávu tervezése és prognosztizálása, - a pénzügyi és anyagi eszközök koncentrálása a legfontosabb tudományos és műszaki területekre, - a tudományos szervezetek tevékenységének egybehangolása /akadémiai intézetek, hatósági vezetésű tudományos intézmények, főiskolai intézetek rendszere/, - a külföldi tudományos kapcsolatok összehangolása. A tudományos és műszaki szervezetek /kutatóintézetek, szerkesztő irodák/ elsősorban taktika i feladatokat oldanak meg. Az előre meghatározott fejlesztési irányvonalak, a rendelkezésükre álló anyagi és pénzügyi eszközök alapján megkeresik és alkalmazzák a kutatás leghatékonyabb módszereit és formáit, s az eredmények minél előbbi gyakorlati alkalmazására törekednek. A tervszerű fejlesztés törvénye szabályozólag hat a K+F struktúrájára is. Feltételezi, hogy a tudományt irányitó állami szervek optimális arányokat alakitanak ki az alap- és alkalmazott kutatás, az alkalmazott kutatás és fejlesztés, a tudósok és a tudományos segédmunkaerők létszáma, a vezető tudományágak és a többi tudományterület pénzügyi és anyagi ellátottsága között. KUTATÁSTERVEZÉS A K+F tervezésében két tevékenység különböztethető meg: a tudomány és a technika fejlődésének előrejelzése, és a K+F közvetlen ötéves, illetve egyéves terveinek elkészitése. A tudomány és a technika prognosztizálása igen fontos munka, hiszen ez képezi a népgazdasági fejlesztés hosszutávu tervezésének az alapját. A tudomány vezetésében rugalmas finanszírozási rendszerek alkalmazására van szükség. A szocialista felhalmozás törvénye értelmében a nemzeti jövedelemből tudományfinanszirozásra jutó rész folyamatosan növekszik. A KGST európai tagállamaiban /a Szovjetunió nélkül/ 1951 és 1970 között több mint kétszeresére nőtt ez az összeg. A pénzösszegek hatékony felhasználása messzemenően függ a K+F-ben alkalmazott finanszírozási rendszerektől. A kutatás különböző fajtái más-más finanszírozási rendszert igényelnek. Azokat a kutatásokat, melyeknek eredményeit nem vezetik be közvetlenül a termelésbe, az állami költségvetésből finanszírozzák. Az alkalmazott kutatás és a fejlesztés finanszírozásánál az önálló gazdasági elszámolás alapelvei az irányadóak. Az önálló gazdasági elszámolással együtt jár az áru-pénz kapcsolaton alapuló csere, valamint olyan kategóriák alkalmazása, mint áru, érték, használati érték, ár, nyereség, anyagi ösztönzők. Ezeket a kategóriákat a K+F értéktörvénye értelmében lehet alkalmazni, s e törvény legfőbb jellemzője, hogy csakis a kutaxas meg a termelés gazdasági integrálódásának körülményei között érvényesül. 10