Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Figyelő

nyilvánvalóvá a káderek alkotóképessége és társadalmi magatartása. Sok évi tapasztalat alapján indokolt az a vélemény, hogy pontosan meghatározott kivételektől eltekintve törekedni kell a káderek úgynevezett "stabilizálásának" korlátozására. A stabilizálás bizonyos elemeit meg kell hagyni a főiskolákon dolgozó tudósok esetében, de mértékét ebben az esetben is csökkenteni kell. A tudományos előrelépés alapjául szolgáló értékelési rendszer nagymértékben formális. Vitatott, hogy célszerü-e fenntartani a két tudományos fokozatot és a beosztások hét fokozatú hierarchiáját. A jelenlegi lengyel rendszer ugyanis megneheziti, hogy a tehetséges fiatal tudományos dolgozó megfelelő feladatokat kapjon. Azonkívül az előléptetéseknél, az érdemi ismérvekkel szemben a formális kritériumok /státus, publikációk száma stb./ az uralkodók. Tökéletesíteni kell a káderképzést, többek között annak révén is , hogy intenzivebb kapcsolatokat létesítenek a legfontosabb külföldi tudományos központokkal. Az alapfizetések és a viszonylag könnyen megszerezhető mellékkeresetek közötti viszony következtében az a helyzet alakult ki, hogy hajsza indult a mellékkeresetek után, ami hátrányosan érinti az alapvető tevékenységet. A jelenlegi adminisztrációs rendelkezések nem tudják ezt a kérdést megoldani, bár sokat lehetne tenni a normalizálás érdekében, gondolva például az 1973-ban hozott megoldásokra, amelyek korlátozzák a felelős állami beosztásban levő személyek részére a mellékjavadalmazások szerzésének lehetőségét. — KACZMAREK,Z.: Polityka naukowa - kontrowersje i propozycje. /Tudománypolitika - viták és javaslatok./ = Nowe Drogi /Warszawa/,1975. 5.no. 119-125.

p. v M Támadás a szerződéses kutatások ellen Franciaországban Franciaországban a társadalomtudományi kutatásoknak csak egy részét végzik a minisztériumokban, egyetemeken, a CNRSben státussal rendelkező kutatók. A munka második részét magán- vagy félállami intézmények teljesitik szerződéses alapon. A Legfőbb Állami Számvevőszék azonban támadást indított a szerződéses kutatások ellen, mondván, azok nem megfelelő minőségűek, túlságosan sokba kerülnek és szabálytalanok. A szerződéses kutatások pártfogói vitatják e vádak megalapozottságát. Azt állítják, hogy a tudományos kutatási eredményekről szóló beszámolókban megengedhető —ha nem is helyeselhető— bizonyos nyelvi pongyolaság, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy a kutató téves gondolatokat ir le. Ha létezik egyáltalán olyan terület, ahol helye van a tévedéseknek, akkor az éppen a kutatási jelentés. A szerződéses kutatást végző Intézmények vállalkozó kedve és rugalmassága nagyobb, mint az egyetemi intézeteké; nagyon sok uj területtel, m u 1 t i diszciplináris problémával foglalkoznak és nem ragaszkodnak a "hivatalos" intézmények merev szakosításához. A Számvevőszék sérelmesnek találta, hogy a szerződéses kutatást végző vezetők fizetése eléri a havi 20-40 000 frankot. Nem vette ugyanakkor figyelembe, hogy ebből a bérből fedezik a titkárság kiadásait, s ráadásul ezek az irodák nem dolgoznak folyamatosan egész évben, a kutatók sok időt töltenek tárgyalással, ismereteik felfrissítésével, továbbképzéssel. A kutatóirodák alkalmazottainak fizetése pedig sokszor kevesebb, mint az ipari kutatóintézetekben. A vád harmadik pontjára ellentámadással válaszoltak a kutatók: a francia közigazgatás sajátosságaiból fakadóan az, aki semmi szabálytalanságot nem akar elkövetni, legjobban teszi, ha semmit sem csinál. Az egyetemi kutatók például még a legprimitívebb munkaeszközökkel —Íróasztallal, telefonnal— sem rendelkeznek. Két dolog közül választhatnak: a legális utat kedvelők szép nyugodtan éldegélnek, lemondanak mindenféle empirikus kutatásról, és rendszeres időközönként elvégeznek egy elméleti Ismereteket nyújtó tanfolyamot. A vállalkozó kedvűek, akik nem ragaszkodnak a szabályok betartásához, összeállnak, szerződéseket szereznek, igy hozzájutnak a szükséges munkaeszközökhöz, 78