Tudományszervezési Tájékoztató, 1976
1. szám - Szemle
A pozitivizmustól induló hagyományos kutatástan a tudós szubjektiv tevékenységét kiküszöbölj és ezáltal eltekint az értékektől. Popper és Lakatos azt az elvet kritizálja leginkább Kuhn tudománytörténeti koncepciójából, hogy a tudomány-fejlődés valódi folyamatának leírásához Kuhn szerint nem elegendő csupán a tudományos felfedezés logikáját tanulmányozni, hanem szükség van a pszichológiára és a tudomány szociológiára is. Kuhn azt állitja, a logika és a kísérletezés aligha képesek határozott elmélet kiválasztását sugalmazni a tudósnak. Nehéz megmondani, vajon kezdettől abszolutizálta-e Kuhn a szociálpszichológiai szempontokat tudománytani kutatásaiban, vagy csak a viharos polémiák során alakult ki "szociocentrizmusa". Teljesen világos azonban, hogy a logikai-ismeretelméleti és a szociálpszichológiai szempontok szembeállítása a tudományos megismerés kutatásában nem szerencsés. A pszichologizmus és a vulgárszociologizmus elkerülésére irányuló törekvés a tudományos megismerés egyes sajátságainak ignorálására vezetett. A TUDOMÁNYSZOCIOLÓGIA A TUDOMÁNYFEJLŐDÉSRŐL A tudományszociológia választ adhat arra, hogyan fejlődik valójában a tudomány mint ismeretrendszer. A szociológia számára a tudomány nem az elvont, általában vett tudományt jelenti. Minden úgynevezett "tudomány-kutatás" konkrét diszciplína /fizika, kémia, biológia, nyelvészet/ keretében folyik, és csak a diszciplína lehet a kiindulási egység, a kutatás tárgya.22/ Vannak azonban olyan szabályok, melyek minden diszciplínára jellemzőek, például az ismétlés tilalma és az uj kapcsolata a régivel. Az első szabály a tudományos ismeret fejlődését, a második kumulációját biztosítja. Az uj és a régi kapcsolatának megvalósulásától függ, hogyan alakul a diszciplina. Leibniz monádjaihoz hasonlóan "nem a témában, hanem a téma megismerési módjában" korlátozottak a diszciplínák. Az adott diszciplínában elfogadott megismerésmódot egy sor tényező határozza meg, nem utolsó sorban a diszciplina múltja. Nemcsak a probléma objektiv sajátosságaitól függ, hogy a lehetséges megoldások közül melyiket választják, hanem a kutató tudati beállítottságától is.23/ A diszciplinát lényegileg saját története határozza meg, amely az adott diszciplínában elfogadott és a tudomány étosza által támogatott társadalmi magatartás normáinak hatására alakult. Ez azt jelenti, hogy a tudományszociológiai kutatások meghatározott fokán a társadalmi magatartás kérdése tárgyi-tartalmi kérdésekhez kapcsolódik. Ez a felfogás teljesen uj, eddig érintetlen kutatási területre vezet. Természetesen a kapcsolat megállapítása önmagában nem ad választ a szociológusokat, a tudománytörténészeket és a tudomány logikával foglalkozókat érdeklő kérdésekre, csak feltár egy területet, amelyen még fontos empirikus kutatásokat kell végezni. Összeállította: Maurer Zsuzsa 22/ Számos munka mutat rá, hogy a különböző diszciplínákban különbözőek a tudományos tevékenység jellemzői és normatívái. Pl.: ZUCKERMAN,H.A. - MERTON.R.K.: Patterns of evaluation of science. /А tudomány-értékelés módszerei./ = Minerva /London/,1971»1•no. - LODAHL,J.B. - GORDON, G.: The structure of scientific fields and the functioning of university graduate departments. /Tudományágazati strukture és az egyetemek posztgraduális tanszékeinek működése./ = American Sociological Review /Washington/,1972.1 .no. 23/ MEGRELIDZE ,K.R.: Osznovnüe problemü szociologii müslenija. /А gondolkodásszociológia alapvető problémái./ Tbiliszi,1965. 67
