Tudományszervezési Tájékoztató, 1976
1. szám - Szemle
lenség, szervezett szkepticizmus. Barber ezt két további normával egészitette ki: racionalizmus és érzelmi semlegesség. UNIVERZALIZMUS Az univerzalizmus a tudományos megismerés személyiségen kivüli jellemzője. Amennyiben a tudományos tétel objektive létező jelenségekre vagy összefüggésekre vonatkozik, akkor univerzális egyrészt olyan értelemben, hogy bárhol igaz, ahol adottak az analóg feltételek, másrészt olyan értelemben, hogy igazságuk nem függ attól, ki juttatta kifejezésre. Az uj ismeret megbízhatóságát személyiségen kivüli tényezők határozzák meg: a kutatásokkal és a korábban igazolt ismeretekkel való összhang. A tudományos adalékok értékessége nem függ a tudós nemzetiségétől, osztály helyzetétől vagy személyes tulajdonságaitól. Ez a tudomány demokratizmusának és internacionalizmusának alapja. KOLLEKTIVIZMUS 5 / Mig az első imperativusz orientációs jellegű, a második nyiltan irányelvszerü. Előirja, hogy a tudós munkája eredményét haladéktalanul, mindenféle megkülönböztetés nélkül közölje a többi tudóssal, mindjárt az eredmények ellenőrzése után. A tudományos felfedezés társadalmi együttműködés terméke és olyan közösségi tulajdon, amelyben az egyedi feltaláló részesedése igen korlátozott. "Tulajdonjog" a tudományban tulajdonképpen nem létezik. A hagyományos elnevezés /pl. Arkhimédész törvénye/ nem juttat kizárólagos jogokat vagy privilégiumokat a felfedezőnek a felhasználásra vonatkozólag. A tudós intellektuális "tulajdonát" csak a felfedezés kapcsán feléje áramló elismerés és tisztelet révén élvezi. Ezzel magyarázható, hogy a tudományban olyan nagy jelentőségű az elsőség kérdése.®/ ÖNZETLENSÉG A tudósok törekvése a prioritásra a kapitalista országok tudományában sajátos konkurrencia-helyzetet teremt; arra ösztönzi a tudóst, hogy megkísérelje felülmúlni versenytársait. Ezek az akciók eltorzíthatják a kutatás normális menetét és eredményeit. Ellenszerként állitják fel az önzetlenség követelményét. E norma értelmében a tudósnak ugy kell munkálkodnia, mintha az igazság megismerésén kivül nem lenne más törekvése. Merton szerint az önzetlenség megóv a gyorsabban, szélesebb körben szerezhető szakmai sikerek kedvéért elkövetett cselekedetektől. E norma kapcsán Barber azokat a tudósokat itéli el, akik anyagi javak vagy a szakmai közösségen kivüli presztizs megszerzésére használják fel kutatásaikat. Az önzetlenség imperatívusza hangoztatja: megengedhetetlen, hogy a tudós szakmai tevékenységét egyéni nyerészkedésre használja föl. 3/ BARBER, В.: Science and the social order. /А tudomány és a társadalmi rend./ New York,1952 fFree Рг. XIII, 288 p. 4/ MERTON,R.K.: i.m. 68-72.p. 5/ Bár Mertonnál a második imperativusz neve "communism" /MERTON, R. X.: i.m. 72-73'P«/« a szerző által kifejtett konkrét értelmezés pontosabban fejezhető ki a "kollektivizmus" fogalommal. 6/ Merton több munkájában foglalkozik az elsőbbségi konfliktusokkal: MERTON, R.K.: Priorities in scientific discovery: A chapter in the sociology of science. /Prioritások a tudományos felfedezésben./ = American Sociological Review /Washington/ ,1957.6.no. MERTON,R.K.: The ambivalence of scientists. /Természettudósok ambivalenciája./ = Science and society. Chicago ,1965,McNally . 112-132.p. 61
