Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Szemle

A K+F FELOSZTÁSA Az ipari K+F-ből a leglényegesebb a magában az adott iparágban végzett K+F tevékenység /tekintet nélkül a finanszírozás forrására/. A K+F felosztása nem függ össze annak a szektornak a nagyságával és jelentőségével, amelyben folyik. A felosztást jól szemléltetheti, ha kiemeljük a teljes K+F-ből a kormány által finanszírozott területet. Szemmel látható, hogy két viszonylag kis terület, a repülés- és űrkutatás, valamint az elektronika kapja csaknem az egész támogatást, mig más igen nagy szektorok, mint például a gépgyártás, élelmiszer-, ital- és dohányipar részesedése csekély. Más módja a kormány K+F alapjai megoszlásának vizsgalatára, ha a teljes költségvetést vesszük szemügyre. Az 1973/1974-es teljes K+F költségvetési ráforditást 910 millió L-ra becsülik, amiből a honvédelmi K+F részesedése közel 43 %. Ezután következnek az egyetemek, főiskolák és a kutatási tanácsok. A Tudományos Kutató Tanács a teljes pénzösszegnek tpbb mint a felével rendelkezik. A nukleáris fizikára /nem energia!/ forditott alapok nagysága megegyezik az Orvosi Kutató Tanács rendelkezésére álló pénzösszeggel, mig a csillagászat- és űrkutatás ugyanannyit kap, mint a Mezőgazdasági Kutató Tanács. Bár a honvédelem uralja még mindig a K+F költségvetést, jelentősége csökken: az 1950

_es évek végének 70 %—os részarányáról a teljes K+F kiadások jelenlegi kb. 40 %-ára. A ráforditások harmadik fő tömbje a Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium által jóváhagyott kiadások. A 195 millió L-os teljes költségvetés legnagyobb részét néhány speciális programra forditják. Ilyen a Concord, az RB 2-11 és a nukleáris program. A maradék 20,2 millió Ь a polgári repülésügyi kutatásra, 10 millió Ь az űrkutatásra megy el. Az összes többi programra jut az ezután fennmaradó mintegy 34,3 millió Ь, tehát az országos szintű laboratóriumok, kutató társulások és a különböző ipari K+F programok közvetlen támogatása is ebből történik. A kormány K+F-re forditott alapjainak a felosztását az ország célkitűzései határozzák meg. Ha egy kormány elhatározza, hogy jelentős hadseregre van szüksége, ez nagy védelmi programot eredményez. Ha az ország ugy dönt, hogy vezető szerepét fenn kell tartania a világ tudományos arénájában, elkerülhetetlenül hatalmas és költséges "nagy tudomány" programokat valósit meg. Nem is ez a probléma Angliában, inkább az, hogy a kormány K+F-re forditott kiadásai egyáltalán nem irányulnak az ipar fejlesztésére, a tisztán ipari célú támogatás komoly hányadát pedig az egész ipar, de még inkább az egész gazdaság igen kis részét kitevő területre irányitják. Ha például megnézzük Nagy-Britannia belföldi energiafelhasználását /1972-ban/, kitűnik, hogy az oly nagy mértékben támogatott K+F-fel rendelkező nukleáris erőforrások az egész felhasználás mindössze 3 %-át fedezik. /Igaz, hogy jó hatásfokú, tehát gazdaságos, de a legutóbbi időkig nem kiemelkedő jelentőségű e forrás/. AZ UJITÁS ÁRA Az ujitás sikeres megvalósításának folyamatát zavaró egyik állandó probléma az, hogy komoly nehézséget okoz a kutatási fázist követő költségek /és erőfeszítések/ előrejelzése. Az ötlettől a piacig terjedő folyamatnak csak kis része a laboratóriumokban, kisérleti üzemekben folyó munka. Az ezzel a problémával foglalkozó tanulmányok tömegéből érdemes kiemelni az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által kiadott "Műszaki ujitás, ennek környezete és vezetése" cimü, 1967-ben megjelent tanulmányt, amelynek következtetéseit a következő ábra foglalja össze. 56