Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

3-4. szám - Szemle

álló akadályokat. Ahhoz, hogy a gazdasági életben előmozditsa az ujitást, a tudomány politikának befolyásolnia, sot meghatároznia kell az iparpolitikát, valamint a hatóságokat is a közszolgáltatások rekonstrukciójában. Hasonlóképpen, a várostervezésben közlekedésben, munkafeltételekben, környezetvédelemben és mezőgazdaságban is alkalmassá kell tenni a tudománypolitikát arra, hogy éreztesse befolyását az illetékes szervek szintjén. Mi több, el kell fogadtatni, hogy nem arról van szó, hogy rábirják e szerveket kutatási tevékenység folytatására, hanem hogy a tudomány és a technika nyújtotta lehetőségeket figyelembe vegyék a legfontosabb, de még a látszólag legjelentéktelenebb döntésekben is. Az ilyen integrált módszernek minden szinten érvényesülnie kell a jövőben. Amennyiben egyre növekvő méretű földrajzi és politikai alkotóelemeket magukbafoglaló kérdésekről van szó, a tudománypolitikának regionális dimenziókat kell öltenie. Az OECD-országokban ezirányban tett lépések igen nagy nehézségekbe ütköznek, meglehet azért, mert a tudománypolitika alakitóinak alig van szavuk az általános regionális politikára vonatkozó döntések meghozatalában. Mindezeknek a kapcsolatoknak a kialakitása elengedhetetlen, hogy a tudománypolitika alakitói képesek legyenek gyorsan fölismerni az uj problémákat, s ennek megfelelően reorientálhassák az országos tudományos és műszaki erőfeszítéseket. Ennek érdekében fejleszteniük kell kapcsolataikat a tudományos és műszaki közösségekkel, támaszkodniuk kell az akadémiákra, alapítványokra és tudományos intézményekre. Ez utóbbi intézmények már eddig is fontosaknak bizonyultak a nem orientált kutatás finanszírozása ésszerű módszereinek életbeléptetésében. A múltban a tudománypolitika kialakításáért felelős szervek gyakran nem rendel keztek kellő befolyással ahhoz, hogy kezdeményezzenek és támogassanak szükséges reformokat. Következésképpen minden tekintetben szükségessé vált a tudománypolitika megujitása és kibővitése. S noha az intézményes módositások nem lehetnek az egyetlen feltétele ennek a folyamatnak, feltétlenül nélkülözhetetlen lépések a reform felé vezető uton. UJ INTÉZMÉNYI EGYENSÚLY KIALAKÍTÁSA Az iparosodott országokban a tudományos és műszaki haladás egyre szétszórtabb és átpolitizáltabb folyamat. Nagyobb skálájú, mert a K+F egyre több kormányzati és nem-kormányzati tevékenységgel fonódik össze, és olyan célkitűzésekkel, amelyek fokozottan kihatnak a modern társadalom jövőjére. Aláhúzza ennek jelentőségét az a tény is, hogy olyan országok, amelyek eddig tudni sem akartak róla, most kénytelenek a társadalomtudományokat összekapcsolni a többi diszciplínával az uj problémák megoldására . A tudománypolitika egyre inkább átpolitizálódik, mert valamennyi tudományterületen a projektumok mind nagyobb erőforrásokat igényelnek. Igy pl. az orvostudományok, vagy éppenséggel a társadalomtudományok területén a beruházások olyan összegeket követelnek, amelyek merőben uj helyzetet teremtenek a politikai döntések terüle. tén. Továbbá, a kutatóknak olyan területekre kell behatolniuk, amelyek önmagukban is politikai jelentőségűek /környezet, várostervezés, társadalmi rekonstrukció/ és következményeik nagy horderejűek. A megelőző időszakban létrehozott intézmények gyakran képteleneknek bizonyultak arra, hogy alkalmazkodjanak az uj körülményekhez. Ezeket az intézményeket eredetileg azért hozták létre, hogy műszaki tanácsokat adjanak és egységbe foglaljanak néhány viszonylag lokalizált kezdeményezést. A megnövekedett feladatoknak már nem tudnak megfelelni, s nem tudnak helytállni az egyre erősbödő politikai viharokban. Mindezek következtében uj intézményi egyensúlyt kell kialakitani, hogy az országos szervek lépést tarthassanak a tudomány és a technika nyújtotta uj lehetőségek kel, résztvehessenek a döntéshozatalban és a kormányprogramok végrehajtásában. Csakis erős intézmények vállalhatják a vezetőszerepet a politikában, s ezért kapcsolatot 325