Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Szemle

A KUTATÁSSZERVEZÉS HIÁNYOSSÁGAI A jelenlegi helyzetben a K+F minőségére és hatékonyságára kedvezőtlenül hat, hogy - az egyetemi kutatások nagy részét homály fedi, s ez neheziti a feltételek, módszerek és eredmények vitára bocsátását; - a kormány által támogatott kutató intézmények autonómiája gyak­ran túlzott méreteket ölt. Ennek következtében mindeddig nem sikerült átfogó, széles körű politikai vita eredményeként kialakitott tudománypolitika érvényre juttatása. AZ UJ KONCEPCIÓ ALAPELVEI A Trip-féle javaslat oly módon kivánja elérni a szükséges koordinációt, hogy a tudománypolitikáért felelős kormányszervnek nem csupán a tanácsadásra ad jogot, hanem lehetővé teszi, hogy egyenlő félként а к t i v a n részt vegyen a döntések megho­zatalában. A cél végső soron az, hogy eljussanak egy olyan tudománypolitikához, amely át tudja lépni az egyes minisztériumok korlátait. Az uj kutatásszervezési modellben a K+F központi irányitásért egy tárca­közi bizottság felelős és a K+F miniszter feladata e bizottság dönté­seinek előkészitése. A tárcaközi bizottság pénzügyi eszköze a tudományos költségve­tés, és fő feladata az, hogy a különböző szektorok igényeit az általános K+F politika alapelvei szerint összehangolja. A modell a központi szerv és az egyes érdekelt mi­niszterek közötti megegyezést állitja középpontba, tehát egyben garantálja a különbö­ző szektorok érdekeinek védelmét is. A kutatásszervezés uj alapelvei kissé részletesebben a következők: a/ A tudománypolitikának biztosítania kell az "alulról jövő" hatások és a köz­pont politikai célkitűzései közötti kölcsönhatás érvényesülését. Ь/ E kölcsönhatásnak érvényesülnie kell a tudományos kutatók és a kormány kö­zött, sőt, amennyire csak lehet, be kell vonni a kutatási eredmények jövőbe­li "fogyasztóit" is. с/ A szervezeti megoldásnak elegendően hajlékonynak kell lennie ahhoz, hogy könnyen alkalmazkodni tudjon a fejlődés során kialakuló uj körülményekhez. d/ Amennyire csak lehet, kapcsolódni kell a jelenlegi struktúrához, nehogy kár­bavesszenek a rendelkezésre álló tapasztalatok és ismeretek. e/ Az alkalmazott szervezési, tervezési, döntési és értékelési eljárások olya­nok legyenek, hogy megőrizzék, sőt továbbfejlesszék a kutatás minőségét. f/ A folyamatosságot és a szakértői tapasztalatok, illetve ismeretek felhalmo­zását program-finanszirozás utján kell előmozditani. g/ A kutatási tevékenységeket széles körben ismertté kell tenni, lehetőséget kell adni azok vitájára. Ennek érdekében regisztrálni kell a projektumokat és rendszeres jelentési kötelezettséget kell bevezetni. h/ Gondot kell forditani az eredmények publikálására és elosztására. 27

Next

/
Thumbnails
Contents