Tudományszervezési Tájékoztató, 1976
2. szám - Szemle
1 y á s о 1 6 tényezőt fogalmaztak meg. Mindezek alapos tanulmányozása után, figyelembe véve a vizsgálat alapvető célkitűzéseit, huszonkilenc tényezőt válogattak ki és használtak fel az átfogó felmérés során. A módszer kidolgozása után széles körű adatgyűjtés indult. Mind az előzetes, mind az átfogó vizsgálat céljaira részletes kérdőivet dolgoztak ki. Az információt a kutatócsoport tagjai gyűjtötték össze oly módon, hogy interjúkat készítettek a vezetésben résztvevőkkel, a legtöbb esetben az igazgatókkal. A kérdőivekkel összegyűjtött adatokat rendezték és számitógépen dolgozták fel. A KIS- ÉS KÖZEPES MÉRETŰ FEJLESZTÉSKÉPES VÁLLALAT ÁLTALÁNOS JEGYEI A vizsgálat tapasztalatai alapján az alábbiakban foglalható össze egy tipikusan fejlesztésképes vállalat általános leirása. A vizsgált vállalatok általában kisés közepes méretűek voltak. /А mintában 50-500 —átlag 1б0— alkalmazottal dolgozó vállalatok szerepeltek, kivételt képez két nagyobb vállalat./ - A vállalati méretekből adódóan a fejlesztési feladatok többsége egyszerűbb /pl. a már meglevő, termelésben levő termékeken végzett kisebb-nagyobb fejlesztések/. - A vállalat aktiv fejlesztési politikával rendelkezik, ami megmutatkozik a különféle pénzügyi alapok kutatási-fejlesztési munkára való átcsoportosításában is. - Általában képes az uj termékek jelentős exportjára. - Fontosabb újításoknak gyakran az az eredményük, hogy szoros együttmüköd ést tesz lehetővé /vagy indokolttá/ a vállalat és más vállatok között. Sőt a kiegészítő termékeket előállító vállalatok számára rendkívül előnyös az együttműködés az értékesítés és az exp or.t .területén. - Egy-egy gyártmány fejlesztését rendszerint a vásárlók igénye idézi elő, ugyanakkor a fejlesztési célkitűzés alapja lehet a jelenlegi és a jövőben várható potenciális szükségletek előrebecslés e is. - A műszaki megoldás a vállalat belső feladata. A megoldások kidolgozására a legjobb a csoportrendszer. - A technikai megoldásokhoz szükséges információk összegyűjtése és felhasználása a műszaki-mérnöki gárda saját l lknow-how"-ján,és a vállalaton belüli személyes interakciókon alapszik. Egyéb külső kapcsolatok, mint például a felhasználók, leányvállalatok stb. jelentős információ inputot jelentenek a vállalat számára. A vállalathoz csatlakozó konzultánsok és kutatók kisebb szerepet játszanak ebben a viszonylatban. A legtöbb vállalat rendelkezik különféle információs lehetőségekkel, de a mérnökök többsége nem a rendelkezésre álló irodalom alapján dolgozza ki ötleteit és a megoldásokat. - A fejlesztési ötletek szelektálására ritkán használnak hivatalos módszereket. Abban a kevés esetben, amikor ez mégis előfordul, az alkalmazott módszerek becsléseken és egyszerű technikákon alapulnak. Az elfogadott javaslatok túlnyomó része viszont pozitív műszaki és kereskedelmi eredményekre vezetett. - A fejlesztésképes vállalat rendszerint belső forrásokból fedezi ilyen irányú költségeit. Néha azonban problémák adódhatnak az elegendő tőke biztosításával, főleg akkor, ha az előre felbecsült szükségletek alapján bocsátkoztak kockázatosabb fejlesztési programokba. A vállalatok nagy figyelmet fordítanak a vásárlók szükségleteire, piacorientáltak, és nem hagyják figyelmen kivül a szervizellátást sem. 183