Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

2. szám - Szemle

A kutatás csak akkor töltheti be ezt az uj szerepét, ha megszabadul a hagyományos adminisztrativ felosztás alól. Nem vitás, általános orientációja és értelmezése továbbra is a hatóságok fő irányvonalának egyértelmű körvonalazásától függ. A kutatási költségek szakadatlan növekedése az ipari társadalmak rekonstrukciója során ezért nagy orientációs erőfeszítéseket igényel. Ez az erőfeszités viszont csak akkor hozhat eredményeket, ha egy átfogó politikai stratégiához kapcsolódik. Az ilyen keret hiján, az orientáció csak látszólagos lenne, s a kutatók intuíciójára bizná a kitűzött célok sürgősségének és viszonylagos fontosságának meghatározását. UJ SZEKTOR-POLITIKÁK KERESÉSE Ha azt kivánják, hogy a kutatás ténylegesen hozzájáruljon a kormánypolitika realizálásához, olyan területeken mint a közegészségügy, városfejlesztés, közlekedés vagy környezetvédelem, először megfelelő intézményes keretbe kell integrálni, s valamennyi kérdést átfogó politika alapján kell megközelíteni. A tisztára csak szervezési intézkedések azonban hatástalanok maradnak, ha nem fejlesztik tovább a kutatás szerepét az egész állami szektorban. Mig a tudományt és a technikát valóban szigorúbban kell orientálni, mint a múltban, óvakodni kell attól, hogy bürokratikus kényszerzubbonyba erőltessék őket. A kutatásnak nemcsak a végrehajtással, hanem annak a politikának a kialakításával is teljes egészében össze kell fonódnia, amelyet szolgálnia kell. Ez a fejlődés szükségszerűen lassú és bonyolult lesz, hiszen elsősorban uj tipusu kapcsolatot feltételez a tudós és a politikus között: lényegében azt, hogy a politikus elfogadja, hogy a kutatás alapján kétségbevonhatók döntései, a tudós viszont belenyugszik abba, hogy föladja a tudomány semlegességének kényelmes ideológiáját. E fejlődés egyben azzal is jár, hogy a kutatásnak átfogóan kell szemlélnie a kérdéseket. Az ujitás megvalósításához tehát semmiféle formula nem segithet hozzá, csakis empirikus közelités hozhat eredményt. E tekintetben különösen érdekes kisérlet az USA "technikaértékelési" programja. A különböző társadalmi-gazdasági kérdések egyre növekvő összefonódása ugyancsak sürgetően megköveteli az állami szektor számos kutatási intézménye tevékenységének összehangolását. Különösen akuttá vált a kérdés az USA-ban, ahol az OST fölszámolása mégjobban összekuszálta a helyzetet, de koordinációs nehézségek még az olyan centralizált országokban is jelentkeznek, amilyen Franciaország, Nagy-Britannia vagy a kisebb európai OECD-országok. A koordinációs funkció a tudománypolitikai szervek egyik legfontosabb feladatává válik. Ennek kihangsúlyozására hozták létre pl. Kanadában a tudomány- és technikaügyi miniszter posztját, vagy Hollandiában a tudománypolitikáért és az egyetemi oktatásért felelős tárcanélküli miniszterét. A társadalmi-gazdasági kérdések területén folyó kutatás irányitása, ösztönzése és nagyrészt finanszírozása is nyilvánvalóan az állam feladata. A tapasztalat azonban azt bizonyitja, hogy ez hatékonyabb lesz, ha nemcsak az állami laboratóriumokra támaszkodik, hanem minél nagyobb mértékben bevonja a munkába az ipari és egyetemi kutatóhelyeket is. Továbbá a problémák földrajzi jelentkezése, valamint az a körülmény, hogy gyakran helyi hatóságok hatáskörébe tartoznak, szükségessé teszi az állami kutatási erőfeszítések regionalizálását. Ez persze nem egyszerűsíthető le a laboratóriumok puszta földrajzi telepítésével. Mindenekelőtt a kutatáspolitika kialakításának regionalizálását igényli. Az olyan országokban azonban mint Franciaország, ahol nagyon erősek a központosító hagyományok, e politika megvalósítása rendkivül sok akadályba ütközik. E tekintetben a föderativ államok jobb kiindulási helyzetben vannak, de még ezekben is sok ellenállásba ütközik az állami kutatás regionalizálása. A helyi hatóságok későn ébredtek tudatára annak, az ő számukra is milyen óriási jelentősége van ezeknek a kutatásoknak, és egyelőre még nemigen tudják integrálni e munkálatokat saját tevékenységükbe.Ráadásul gyakran nem is rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel ilyen jelentős kutatások finanszírozásához. A szükséges erőforrások zömét csakis a szövetségi kormány költségvetéséből lehet fedezni, de a szövetségi kormányok nemigen hajlamosak arra, hogy az erőforrásaik feletti ellenőrzést átadják a helyi szerveknek. 159