Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

2. szám - Szemle

nyos, műszaki és ipari sikerei bebizonyították, hogy a technikai hatalom sokkal inkább a gondos kiválasztásban, semmint a nyakló nélküli költekezésben gyökerezhet. Persze a célok kitűzése egymagában nem szavatolja a sikert, még akkor sem, ha bőséges erőforrásokat irányoznak elő valóraváltásukhoz. Pedig bizonyos katonai projektumok vagy a holdrepülés sikere nyomán egy ideig sokan igy vélték; de ezek a tapasztalatok nem vihetők át olyan uj területekre,ahol a technológiai feladatok nem világosan körülhatároltak, s ahol a lehetséges ujitások felhasználói más-más célokat követnek.A tudománypolitika elé tűzött célok valóraváltása beleütközik az elégtelen erőforrások problémájába— vagyis olyan intézményi, gazdasági és társadalmi struktúrákba, amelyek gátolják az uj kutatásokat vagy az ujitások elterjedését, amire már nem terjed ki a tudománypolitika kidolgozóinak hatásköre. A hatvanas évek vége óta ezek a bizonytalanságok arra vezettek, hogy korlátozták a kutatási célokra előirányzott erőforrásokat, s ez a lelassulás arra intett, hogy gondosabban kell megválasztani a kutatás nagy irányvonalait. Sok tudós csupán muló jelenségnek tekintette ezt, s ugy vélte, csak a régi programok befejezésének, ujak beindításának kisérő tünete, nem egyéb pillanatnyi gazdasági és költségvetési nehézségeknél, a társadalmi célú programok ráforditás-igényességének következménye. Kitűnt azonban, hogy távolról sem átmeneti jelenségről van szó. A költségvetés készitőinek kiméletlen szigora, amellyel a kutatási irányok megválasztásánál eljártak, azt bizonyitja, hogy uj tendencia kerekedett felül: fokozódik a kormány-beavatkozás a tudomány és a technika kérdéseibe. Az egész szektort arra akarják rászoritani, hogy hatékonyabban szervezze meg és irányitsa erőfeszítéseit, annak szem előtt tartásával, hogy közvetlenebbül szolgálja a társadalmat. Ma már nem a kutatók "általános mozgósitásával" demonstrálják a tudományos és műszaki kutatás orientációját. Az elmúlt évek sikerei és kudarcai arra késztették a felelősöket, hogy differenciáltabban tekintsék a kérdést. Ezért sok OECD-országban már komoly erőfeszítéseket tesznek arra, hogy közelebb hozzák a tudás "termelőit" a lehetséges "fogyasztókhoz", méghozzá különféle ösztönzők segítségével. Ilyen értelemben az angliai Rothschild-jelentés, az USA-ban az 1972.évi elnöki üzenet a tudomány és a technika helyzetéről, a kanadai Lamontagne-jelentés mind erre mutat. Hasonlóképpen a fenti megállapításokat támasztja alá az a körülmény is, hogy Franciaországban egyre nagyobb teret hódit a szerződéses kutatás rendszere. Természetesen vigyázni kell, hogy az OECD-országokban ne essenek át most a ló másik oldalára, és a szükségletektől elvonatkoztatott kutatás támogatásáról ne térjenek át egy olyan rendszerre, amely rövidtávú programoknak biztositana prioritást, függetlenül a tudományos tevékenység jövőjétől és folyamatosságától. Pillanatnyilag az .ifj tipusu tudománypolitikát számos oldalról éri birálat; a lassú és fokozatos kialakulás nehézségeinek korát éljük. Bizonyos mértékig érthetővé teszik e birálatokat a kutatói hivatás jövője felett érzett aggodalmak. De az ellenállás ugyanakkor strukturális akadályokból is fakad, továbbá olyan hagyományok erejéből, amelyek a most lezáruló korszaknak nem a legpozitívabb vonásai közé tartoznak. AZ ÁLLAMI SZEKTOR: VÁLTOZÁS ÉS HABOZÁS Az állami szektorban az első problémák a nagy projektumok csökkenő jelentőségéből adódtak. Igaz, hogy az USA-ban és a legnagyobb európai országokban ezek a projektumok továbbra is fölemésztik az állami K+F előirányzatok zömét, de az előirányzatok növekedése megszűnt, sőt esetenként lényegesen csökkentek /pl. az USA-ban az űrkutatási allokációk/. Most már fölmerült a költségvetési vitában ezeknek a szervezeteknek a perspektívája is. E nehézségek, valamint az, hogy rádöbbentek: a tudományt és a technikát is alá kell vetni gazdasági és ipari követelményeknek, gyakran kapkodó "kinosan fájdalmas" átértékelésekre vezetett, olyan politikai és strukturális változtatásokhoz, amelyek következtében korlátozták a kutatási tevékenységet, legfőképpen az alapkutatást. A laboratóriumok átalakítására, diverzifikálására irányuló kisérl-etek többnyire 154