Tudományszervezési Tájékoztató, 1975

6. szám - Szemle

A TUDOMÁNYOS ALKOTÓKÉPESSÉG ÉS AZ "ALKALMAS KÖRNYEZET" PROBLÉMÁJA Kreativitás-tesztek — A tudományos alkotás A környezet és az alkotóképesség konvertálhatósága — A szituativ jelleg — Pályalélektani következmények. Ha az egyén tudományos alkotási potenciáljáról esik szó, ezen a pszichológus és a nem pszichológus egyaránt a szóbanforgó személy tudományos alkotóképességét érti. Ez a pszichológiai alkotóképesség, vagy szakkifejezéssel kreativitásfogalom, szűkebb jelentésű azonban a köznyelvi "alkotóképesség" szónál. Mig kreativitáson néhány olyan értelmi /vagy mentális/ készséget, illetve képességet értünk, melyek segitik az alkotási produktum létrejöttét, addig a hétköznapi alkotóképesség szavunk mindama emberi tulajdonságot jelöli, mely révén a személyiség alkotni fog, mihelyt alkalmas külső körülmények közé kerül. Vizsgáljuk meg közelebbről a pszichológia kreativitás fogalmát, mely az első pillantásra imponálóan tartalmas hétköznapi megfelelőjéhez, illetve elődjéhez képest. Tesszük ezt azért is, hogy megválaszoljunk egy tamáskodó kérdést: vajon nincs-e valami mély bölcsesség abban, ami a hétköznapi fogalmunkat tekintve az első pillanatban csak határozatlanságnak, bizonytalanságnak, sőt tudatlanságnak tűnik. Mindenekelőtt le kell azonban szögezni, hogy a pszichológiai fogalmak csak diagnózisuk céljából létrehozott tesztjeinkből, vizsgálati módszereinkből kihámozható jelentéseikkel együtt tekinthetők experimentális realitásnak, bárminő elméleti definiciójuk legyen is. Éppen ezért a kreativitásfogalom elemzése során nem a szakirodalomban található elméleti definíciókból, hanem a kreativitás-tesztekből fogunk kiindulni. KREATIVITÁS-TESZTEK Hazánkban a Guilford

1^ nyomán részint kifejlesztett, részint adaptált kreativitást-teszt három változót mér. Ezek: fluencia, flexibilitás, originalitás. A kreativitás eszerint három rész-képességből összetett tulajdonság. FLUENCIA Fluencián az emberek asszociáció-gazdagságát értjük, A teszt számos többé-kevésbé bizarr probléma elé állitja a vizsgálatra kijelölt személyt, akinek az a feladata, hogy e problémákra vagy kérdésekre válaszul annyi szabad, kötetlen asszociációját közölje, amennyit csak tud. E szabad asszociációk száma adja a 1/ GUILFORD,J.P.: Three faces of intellect. /Az intellektus három arca./ = The American Psychologist /Washington/,1959.8-no. 755