Tudományszervezési Tájékoztató, 1975

3-4. szám - Szemle

kor és csakis akkor kielégithető, ha beágyazható a dolgok lehetséges állapotának egy /részleges vagy kimeritő/ leirásába".^ A "lehetséges világoknak" pedig igen fontos, centrális szerep jut a megismerésben, de még a mindennapi tájékozódásban is. Senkisem állitja persze, legkevésbé Hintikka, "hogy az embereket az olyan szavak mindennapi használatában, mint 'lát', 'hall', 'lehetséges', vagy 'szükséges' afféle kitalálások érdekelnék, mint a 'lehetséges világok' vagy 'a dolgok lehetséges állapotai'. Kétségkivül, csak a mi egyetlen, éppen megvalósult világunk érdekli őket. Csakhogy nagyon sok mindent, amit erről a mi tényleges világunkról naponként mondunk, a logikus éppen a 'lehetséges világok' terminusában fejezhet ki. A logikus egyenesen azt is mondhatja, hogy gyakran csakis ugy tudunk elmondani valamit a tényleges világról, ha mintegy a különböző lehetséges világok térképén helyezzük el".31/ A lehetséges világok ugy is elrendezhetők, hogy kölcsönösen kizárják egymást. Ekkor mind az egyik alternatívái; azaz minden mondatnak /az alany "hite", "véleménye", vagy szaknyelven "propozicionális attitűdje" szerint/ megengedhető vagy megengedhetetlen alternatívák felelnek meg a többi lehetséges világban. Minél több alternatívát enged meg egy mondat, annál "valószinübb". Bs annál "informatívabb", minél több alternatívát kizár. A tautológia az a speciális eset, amikor a mondat információja zérus. A mondatok általában több információ t tartalmaznak, mint amennyi azonnal, explicite kiolvasható belőlük. De ez a többletinformáció, vagy "mélyinformáció" csak logikai müveletekkel hozható felszinre. A mélyinformációnak ilyen "felszini információvá" alakitását egyébként közönségesen "bizonyitásnak" nevezzük. A mélyinformáció-felszininformáció dialektikája azonban sokkal többet rejt, illetve igér a közönséges bizonyításoknál, hiszen például a különböző lehetséges világok tagjainak azonositása /a terminusok referenciájának a megállapítása/ mélyebb szinten a jelentésükkel /az értelmük keresésével/ bizonyulhat azonosnak, ahhoz hasonlóan, ahogyan az időjárást jelzik előre különböző meterológiai térképek vonatkoztatásából. A "lehetséges világok" átszövik a legmindennapibb és legtudományosabb gondolkozásunkat egyaránt; Hintlkka szerint "valamiféle objektiv realitást élveznek, bár létezésük nem 'természeti' dolog. Ugyanolyan szilárdan objektivek lehetnek, akár a házak vagy a könyvek, de ugyanugy /bár nem szándékosan/ az ember alkotásai, aki azért teremti őket, hogy megkönnyítse a dolgát a valósággal, mellyel szembe kerül".32/ A filozófus persze nem elégedhet meg ennyivel, neki még jobban meg kell "könyijyltenie" a dolgát, mint az egyszerű embereknek, s ezért megteremti a lehetséges világok pontos, matematikai logikai megfelelőjeként a modellhalmazok a t . A modellhalmaz első pillantásra /igazság szerint elég hosszú pillantásra/ meglehetősen mesterkélt matematikai logikai képződménynek látszik; ez azonban csak látszat, valójában —és ez Hintlkka legszebb, s tudományfilozófiai szempontból legfontosabb eredményeinek egyike— éppen a modellhalmazok a valóság ama képei vagy térképei /talán "égi másai"?/, melyeket naponként készitünk és javitunk valahányszor csak szembekerülünk a valósággal és meg akarjuk könnyiteni a dolgunkat vele. Egy állitás, egy mondat ugyanis sohasem hasonlítható össze közvetlenül a valósággal ugy, amint azt Wittgenstein tanitotta a nyelv kép-elméletében. A mondatok nem a valóság képei, nem lehetnek soha a valóság egy részének izomorf reprezentációi. A valóság bármily kicsiny része mindig végtelen sok különböző "igaz" mondattal reprezentálható. Mármost melyik legyen az "igazi"? Túlságosan szűkek, esetlegesek, zártak, befejezettek a mondatok ahhoz, hogy ugy ahogy vannak, a valóság logikai képei legyenek. Egy mondatból 30/ HINTIKKA,J.: Models for modalities. /Modellek modalitásokra./ Dordrecht, 1959jD.Reidel. 59-60.

p. - Hintikka sziporkázó és nem mindig könnyen érthető gondolatvilágából itt csak néhány , tudománytörténeti szempontból fontos morzsát emiithetünk, azt is pontatlanul. Részletes ismertetését Id. RÚZSA I.: Modális szemantika. = Magyar Filozófiai Szemle,1971.1-2.no. 216-241.p. 31/ Uo. I54.P. 32/ Uo. IO9.p. 468