Tudományszervezési Tájékoztató, 1975

3-4. szám - Szemle

vonatkozó összes információt, tárolja a kutatási rendszer működési célját és a rendszer teljesítményének megítélésére szolgáló, a működési célból származtatott ismérvet. Másrészt modellje van a kutatási rendszer egészének működési módjáról, tehát a rendszer minden egyes elemébe telepitett algoritmusról és a rendszer struktúrájáról. Ilymódon a saját múltbeli teljesítményének és a kutatási rendszer működési modelljének rendszeres összehasonlítása révén következtetéseket vonhat le azt illetően, van-e mód algoritmusainak, illetve struktúrájának módosítására, a kutatási rendszer teljesítményének javítására, és ha igen, végre is hajtja a rendszeren belül ezeket a módosításokat. A zárt és nyilt kutatási rendszerrel kapcsolatban röviden már érintettük azt, hogy jelenlegi ismereteink alapján a kutatási rendszeren belül miként oldható meg célszerűen a tanulási vagy adaptiv funkció ábrázolása. A vezérlőelem, amelybe az adaptációt telepitjük, még bonyolultabb alrendszer, mint a szabályozási körben a diagnosztikai regulátor. Csak röviden utalva legfontosabb funkcióira: tárolja a kutatási rendszer működésére, valamint a kutatási rendszer környezetére vonatkozó információkat; meghatározza és a rendszer szabályozó alrendszere számára kibocsátja a kutatáskognitiológiai rendszer mindenkori konkrét feladatát /a normát/; ennek érdekében a kutatási rendszer működési céljából származtatja a térben és időben konkretizált részcélokat; a fő- és rész-célokból levezeti azokat az ismérveket, amelyek alapján a kutatási rendszer egészének és főbb alrendszereinek teljesítményét meg kell Ítélni; rendszeresen elvégzi ezt az értékelést; meghatározza a kutatási rendszer struktúráját és a főbb alrendszerek transzformációs algoritmusait; a kutatási rendszer teljesítményének értékelése alapján rendszeresen felülvizsgálja ezeket az algoritmusokat és a rendszer struktúráját, szükség esetén módositja azokat; meghatározza saját algoritmusait és struktúráját. Miután a tanuló- és önszervező kutatási rendszereknél a későbbi állapotok nem vezethetők le egyértelműen a kiinduló /kezdeti/ állapotból, a szakirodalom ezeket nem determinisztikus, hanem sztochasztikus kutatási rendszereknek nevezi. Ez az állitás azonban ilyen kategorikusan nem fogadható el. Eredetét az magyarázza, hogy általában csak determinisztikus és sztochasztikus jelenségeket szoktak megkülönböztetni; igy ha a kutatási rendszer nem determinisztikus, akkor csak sztochasztikus lehet. A tanulóés önszervező kutatási rendszerekben azonban nem erről van szó. Az a tény, hogy a kezdeti állapot nem határozza meg egyértelműen a kutatási rendszer összes későbbi állapotát, nem abból ered, hogy a kutatási rendszerben szabályokba, törvényekbe nem foglalható, véletlenszerű folyamatok mennek végbe /ami a "sztochasztikus" egyik lehetséges magyarázata/, sem abból, hogy például a kutatási rendszerben végbemenő kémiai technológiai folyamatok közötti összefüggés /például bemenet és kimenet között, az egyik állapot és a következő állapot között/ valamilyen valószínűségi eloszlást követ ugy, hogy az egyik esemény után a másik bekövetkezése csak bizonyos valószínűséggel várható /ami a "sztochasztikus" másik lehetséges magyarázata/. A tanuló kutatási rendszer kezdő állapota azért nem határozza meg egyértelműen összes későbbi állapotát, mert a tanuló kutatási rendszerben olyan fejlődési folyamatok mennek végbe, amelyek az idő folyamán a kutatási rendszer kezdeti állapotától függetlenné válnak. Nem azért válnak függetlenné, mert az előző és a későbbi állapot között sztochasztikus kapcsolat áll fenn, hanem azért, mert a kutatási rendszer saját viselkedését időről időre újraértékeli, és ennek alapján önmagát átstrukturálja /fejleszti/. Két ilyen átstrukturálás közötti időszakban a kutatási rendszer egyszerű szabályozási rendszernek tekinthető, és ebben az értelemben determinált. A tanulófolyamat ugy is értelmezhető —kissé szélsőségesen—, hogy minden esetben, amikor a kutatási rendszer vezérlőeleme a mult tapasztalatainak értékelése alapján átszervezi a rendszert, tulajdonképpen uj kutatási rendszerrel, uj kezdeti állapottal van dolgunk. Az egyszerű kutatásszabályozási rendszernél magasabb szervezettségű kutatási rendszerek előbbi megkülönböztetése inkább fogalmi kérdés, mint reális probléma. A szervezettség legmagasabb fokán álló vegyipari kutatásrendszerek tanuló, önszabályozó és önszervező rendszerek. Valójában számos szabályozási körből tevődnek össze, amelyek nemcsak összefonódnak, hanem a szabályozásnak hierarchikus felépité— 417