Tudományszervezési Tájékoztató, 1975
2. szám - Szemle
lódva odáig vezetett, hogy ma végre elemezhetjük és fölismerhetjük a játszma szintaxisát. A logikai pozitivista könnyen kezelhette királyi önkénnyel és nemtörődömséggel a tudományok történetét, hiszen a kumulativ történetszemlélet önként és örömmel adta föl a tudománytörténetírás autonómiáját. Ezt pörölte vissza — nem, nem Kuhn, hanem a forrásaikat újra elfogulatlanul olvasni értő történészek egész sora, akik közül néhányat Kuhn meg is emlit mestereiként "A tudományos forradalmak struktúrájáénak előszavában. Kuhn korántsem volt hozzájuk foghatóan elfogulatlan. De talán éppen ezért őreá várt a döntő tett: fölrobbantani az elődei által fölhalmozott kitűnő anyagot. Ebből keletkezett aztán az a ragyogó tűzijáték, aminek sziporkái bevilágították a hatvanas évek tudományelméleti égboltját. Kuhn könyve ugyanis egyáltalában nem döntötte halomra a logikai pozitivisták ismeretelméletét, csak éppen szikrázásra kényszeritette. Kit hogyan. Az igazi carnapiánusok persze megőrizték —sőt, megmerevítették— fenséges logikai fölényüket. Peter Achinstein például egy iszonyatosan komoly, szigorú és minden tekintetben "A nyelv logikai szintaxisáéhoz méltó könyvben —a késői Carnap útmutatásai alapján— kidolgozta a tudományos nyelv szemantikáiá t .18/ A jelentések vizsgálatában persze nehezebb olyan nagyvonalúan eltekinteni a közönséges és a tudományos nyelv különbségétől, mint a nyelvtanéban, és Achinstein —aki kitűnően ismeri a modern elméleti fizika gyakran meghökkentő fogalomalkotását— állandó vitára kényszerül a logikai pozitivisták megállapításaival, olykor magával a nagymesterrel, Carnappal is. A jelentések szintjén semmitmondó az egyszerű sakkmodell, a figuráknak itt a lépéselő irasoktol független, önallo ertelmet kell adni. Mielőtt a tudomány nagy játszmája elkezdődhet, előbb definiálni, azután értelmezni kell a figurákat. A definiálás bonyolult és körültekintést igénylő, de lényegében egyszerű osztályozási feladat, megjelölés, valamiféle grandiózus decimálás, számok helyett fonetikai jelekkel illetve betűkkel. A második azonban ravasz folyamat, helyesebben többféle lehetséges ravasz folyamat egyike. Nem lenne könnyű röviden elmondani, miféle folyamatok és szabályok szolgálják Achinstein szerint az értelmezést /ő sem mondja el különben világosan/, de a mi szempontunkból nem is ez a fontos, hanem a definiálás és az értelmezés szigorú megkülönböztetése. Mert mig a definiálás lényegében azonos a közönséges és a tudományos nyelvben, az értelmezés a tudományos nyelv par excellence funkciója. A tudományos nyelv ugyanis nem elégedhet meg a definiálással, szüksége van olyan kifejezésekre is, amelyeket nem osztályozás /jelölés/ emel ki az információs háttérből, hanem az elmélet- és modellalkotás dinamikája. Mint mondottuk, bonyolultan és többféleképpen /Achinstein itt Wittgenstein —a filozófia nagy nyelvi fordulatával élő minden gondolkozóra erősen ható— megfontolásain kivül főleg P.K.Feyerabend, N.R.Hanson és G.Ryle elméleteire támaszkodik, szokása szerint, részben vitázva/; a részletezést azonban nyugodtan mellőzhetjük, annál is Inkább, mert ennek nem Achinstein, hanem voluminó'zusabb európai kollegája, Wolfgang Stegmüller az elismert nagymestere. Elég az hozzá, hogy a kifejezések, a terminusok értelmezése a legkülönfélébb elméletekben és modellekben megőrzi jelentését, és igy valóságos kristályosodási gócként szerepel. Ez pedig nagyonis lényeges az elmélet-dinamikában. Enélkül nemcsak a tudományfejlődés folyamatosságáról, de tudományos forradalmakról sem lehet szó. Mert például a "tigrist", ha tetszik, nyugodtan elkeresztelhetjük "liliomnak", a nyelvhasználók már az első próba után rájönnek a jelentésváltozásra. Ez kizárólag osztályozási kérdés. De ha például a súlyos és a tehetetlen tömeg fogalmát nem tudjuk kipróbálás nélkül, sőt, a próba gyakorlati lehetősége nélkül határozottan elkülöníteni és értelmezni, akkor a kettő ekvivalenciájára sohasem épülhet föl az általános relativitás elmélete. És ebből a szempontból mitsem számit, hogy Eötvös Loránd még Einstein elmélete előtt igen nagy pontossággal kimérte a kétféle tömeg egyenlőségét. De nem azért nem számit, mert Eötvös méréseiről Einstein mitsem tudott, hanem azért, mert Eötvös megfigyelései éppen ugy nem jöhettek volna létre a kétféle tömeg két külön terminussal kifejezett fogalma nélkül, mint Einstein elmélete. "Elméleti" és "megfigyelt" között e tekintetben nincsen éles határ, megkülönböztetésük irreleváns. Csak az számit, hogy miként, milyen uton-módon viszonyulnak a használt 18/ ACHINSTEIN,P. : Concepts of science. A philosophical analysis. /А tudományos fogalmak. Filozófiai analízis./ Baltimore ,1968,The Johns Hopkins Press. 266 p. 293'
