Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

1. szám - Figyelő

alakult tudománypolitika és hogy a kutatási prioritások megváltozása a hetvenes években fokozottan kényszeriti az alapkutatást is, hogy programjaiban figyelembe vegye a társadalmi, politikai és ipari igényeket. — VAUTIEK,P.: Trois pays en quête d'une politique de recherche fondamentale. /Három ország megfelelő alapkutatási politikát keres./ = La Recherche /Paris/,1972.24.no. 590-591.

Р. в t A közös nyugat-európai szabadalmaztatási rendszer I97I jelentős állomás volt a közös nyugat-európai szabadalmaztatási rendszer kidolgozásában. Az érdekelt kormányok képviselői megállapodtak két uj előzetes tervezet szövegében és alkalmazási szabályzatuk első verziójában. E szövegek kidolgozása több, mint tiz év munkájának eredménye. A közös európai szabadalmaztatási rendszer megvalósítása azonban még hosszú időbe telik. A megállapodás életbelépéséhez szükséges időtényezőn kivül rengeteg anyagi és politikai problémával kell számolni. Az egyik ideiglenes tervezet szerint a program megvalósításának menete a következő: a megállapodás ratifikálása 1973-1974ben, európai szabadalmaztatási iroda felállítása I976 elejére, a két megállapodás maradéktalan alkalmazása 1980 után, vagyis a tízéves átmeneti időszak lejártával, amelyre a Közös Piac kibővülése miatt van szükség. Mindkét megállapodás, szellemében és megfogalmazásában egyaránt, lényegesen különbözik az eredeti tervezettől. Ennek oka, hogy 1962, de különösen a tár gyalások ujrafelvétele óta /1969/ jelentős haladás történt a szabadalmaztatási jog egységesítése és összehangolása terén, ami azzal magyarázható, hogy az érdekeltek felismerték egy egységes szabadalmaztatási rendszer szükségességét. A Szabadalmaztatási Együttműködési Szerződés jelentős mértékben erősítette az európai országok összetartását és egyesülési törekvéseit. Altalános vélemény szerint az európai piacot csak egy viszonylag szigorú vizsgálatnak alávetett közös szabadalmaztatási rendszer védheti meg az amerikai szabadalmak beáramlásától. Ezek a körülmények magyarázzák, hogy az érdekeltek mind jogi, mind gazdasági-politikai szempontból "maximális" megoldást várnak a második előzetes tervezettől . Az első megállapodás eredetileg csak az európai szabadalom kiadásának lebonyolítását kivánta egységessé tenni. A jelenlegi tervezet a korábbihoz viszonyitva lényeges előrelépés, mert egységesen 20 évre rögzíti a szabadalmak élettartamát /az illető országtól függően 2-4 évi hosszabbítás lehetséges/, és felsorolja érvénytelenítésük kritériumait. Mind a szabadalmaztatok, mind az igénybevevők jogi védettsége érdekében a lehető legegységesebb szabadalmaztatási rendszerre van szükség. E téren a második tervezet célkitűzései sok ujat hoznak. A megállapodás megszövegezésében csupán elvétve került sor mélyreható vál-