Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

1. szám - Szemle

áit elemezve vizsgáljuk. A fejlődést befolyásoló egyéb tényezőket —célkitűzésünknek megfelelően— itt részleteiben nem vizsgáljuk, A VÁRHATÓ MENNYISÉGI-MINŐSÉGI VÁLTOZÁSOK ÉS HATÁSUK A tudományok, köztük a műszaki és természettudományok gyors fejlődése és termelésre gyakorolt hatása következtében a termelés egyre komplexebbé válik. A tudományos kutató-fejlesztő munka objektiv hatósugarának megnövelése eredményeként elsősorban az alkalmazott kutatás és a fejlesztés a termelési folyamat közvetlen, szerves részévé válik. Ugyanakkor a termelés oldaláról szükségszerűség is fennáll: az egyre fokozódó igényeket csak a tudomány által megnövelt hatékonyságú ipar képes kielégiteni. Mivel a műszaki fejlesztés nem általában, hanem a gazdasági fejlődés üteme és mértéke mellett a technikai haladás révén konkrét formában jelenik meg, egyes esetekben közvetlen, más esetekben közvetett módon befolyásolja a gazdaság —ezen belül az ipar és gépipar— belső arányait. Az egyes területeken eltérő a tőke szerves összetétele, tehát az arányok megváltoztatásával a gazdaság összes tőkeszükséglete /kutatás-fejlesztésre, beruházásra/ eltérő fejlesztési variánsok esetén más-más módon alakulhat. A fejlődés konkrét formáit a gazdasági szerkezetnek a technikai haladás irányát kifejezésre juttató meghatározása és dinamikus átalakitása szabja meg. így a növekedés ütemének kijelölése elválaszthatatlan a megfelelő irányok és arányok kialakításától. De az, hogy a konkrét arányok —a technikai fejlődés általános irányai mellett— milyenek lesznek, nagy mértékben függ az egyes országok sajátosságaitól. Összeállításunkban a kutatás-fejlesztés és a tőkeigényesség vizsgálatát tüztük ki célul. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a nemzetközi adatok felhasználásakor' a tervezésben —függetlenül attól, hogy a tőke- és kutatásigényesség objektiv kategória— tekintettel kell lenni, többek között, azokra a társadalmigazdasági viszonyokra, amelyek között azok kialakultak /gazdasági fejlettség, az egyes országok adottságai, integráció stb./, továbbá arra, hogy a számitott értékek részben a fenti makrogazdasági és egyéb mikrogazdasági kérdések /a vállalat sajátos viszonyai stb./ miatt célszerűen nem értékkel, hanem sávval jelölhetők.^ 1/ Számos nemzetközi és hazai kisérletet végeztek a termelést meghatározó tényezők számszerűsítésére. Itt csak utalunk ezek közül Simon György /Gazdaságirányítás és népgazdasági optimum. Budapest,1970,Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 268 р./ munkájára, aki modellrendszerében négy termelési tényezőt vesz figyelembe: a kifejtett munkaidő és az üzemeltetett termelőberendezések mennyiségét, a kutatás-igényességet és a technikai felszereltséget. E független változókat diszkrét értékekkel szerepelteti, melyek számitási alapja a magyar ipar 15 éves fejlődésének adatai. Mi, ettől eltérően, azokat a várható értékpárokat jelöljük a továbbiakban, amelyek között a koefficiensek nagy valószínűséggel elhelyezkednek a vizsgált időszak egyes pontjain. 8