Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

1. szám - Szemle

és más a gyakorlati megvalósítás. S ha Nehru elképzelései nem valósultak meg hiánytalanul, annak megvolt az objektiv oka. Mindenekelőtt az, hogy a tudományos kutatás drága dolog, az alkalmazott kutatás talán még drágább, mint az alapkutatás, de mindkettőhöz olyan körülmények, eszközök kellenek, amelyeket. India nehezen engedhet meg magának. Egy évtizede India bruttó nemzeti termékének mintegy 0,3 %-át forditotta tudományos kutatásra. Ez azóta 0,4 %-ra emelkedett, és 1971-ben abszolút értékben közel 1 370 millió rúpiát /1 dollár = 7,50 rupia/azaz körülbelül 183 millió dollárt tett. Ez más országokhoz viszonyítva, ahol a tudomány gyors ütemben fejlődik, talán kevés, de az indiai nép millióinak élelmezése, ruházattal, lakással való ellátása, orvosi kezelése olyan hallatlan problémát jelent, hogy az minden más igényt megelőz, és a kormányzat minden energiáját és anyagi lehetőségét igénybe veszi. Sokaknak az a véleménye, hogy Indiának a japán példát kell követnie, más országok kutatási eredményeit kell készen átvennie és továbbfejlesztenie, s annak az érvnek is van némi alapja, hogy a lakosság alapszükségleteit szolgáló pénzből más célra, még ha az a tudomány is, semmit sem szabad elvonni. A TUDOMÁNY EGYENETLEN FEJLŐDÉSE Ilyen körülmények közt rendkívül fontos, sőt sürgető, hogy megállapítsák a kutatási feladatok fontossági sorrendjét, és a tudománypolitikát tervszerű alapokra helyezzék. Ez nehéz feladat, s nyilvánvaló, hogy nem csupán a tudósok dolga. Egészében kell ismerni az ország fejlődésének előfeltételeit és körülményeit, a tudománypolitika irányvonalának és céljainak meghatározása tehát mindenekelőtt felsőszintű politikai feladat. Minthogy azonban a célok pontos meghatározása mindeddig nem történt meg, az indiai tudomány fejlődése egyenetlen, sem a gazdasági fejlődés üteméhez nem igazodik, sem a tudományos kutatás függetlenségének elvét nem követi. A TUDOMÁNY IGAZGATÁSA A tudományos kutatás jelenleg négyféle keretben történik: az első az egyetemek szervezeti kerete. Bár az egyetemek száma nagyon megnőtt, minőségi fejlődésük nem kielégítő. A szegényesen ellátott egyetemek az egyes szövetségi államok szeszélyes támogatására szorulnak, s gyakran nem annyira a jövendő generációk tudósutánpótlásának nevelését, mint egyes politikusok presztizscéljait szolgálják. A második, a különféle tudományos szervek — CSIR, a Mezőgazdasági, az Orvostudományi Tudományos Tanács. Ezek autonóm testületek, támoga70