Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

1. szám - Szemle

bért, amely elgondolásuk megvalósításához szükséges volt. Ennek a módszernek vitat­hatatlan előnye az, hogy az intézet központi "bankjában" centralizáltan jelentkeztek a bérmegtakarítások, és ezek felhasználásával lehetőség nyilt különböző szükséges kor rekciók elvégzésére. így például a központi rendszer lehetővé tette a különösen indo­kolt olyan bérfejlesztések megvalósítását is, amelyek egyedül az intézet rendelkezésé re álló bérfejlesztésből nem lettek volna megoldhatók. Azonban a központi bérgazdálkodásnak több hátránya is van. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy egyrészt a szervezeti egységeket nem teszi érdekelt­té a racionális létszámgazdálkodásban, másrészt a szervezeti egységek önállósága, tu­datos bérgazdálkodása, bizonyos mértékben hátrányba került. Kérdéses volt továbbá az is, hogy az intézet központi szervei mennyire tudták reálisan elbirálni a szervezeti egységek évközi többlet bér-, illetve létszámigényét. A KFKI 1971-től megtette az első lépéseket a feladatfinan­szírozás bevezetésére. Ez a rendszer és a központi bérgazdálkodás bizonyos szempontokból ellentmondásban állt, ezért a feladatfinanszírozás elvének fokozatos bevezetése mellett célul kellett kitűzni azt, hogy a bérgazdálkodás rendje is jobban alkalmazkodjék az újfajta finanszírozáshoz. Olyan bérgazdálkodási rendszert kellett bevezetni az intézetben, amely a létszámgazdálkodásban is a korábban meghatározott célokra ösztönöz. Hosszú vizsgálat után arra a következtetésre jutott az intézet vezetése, hogy az emiitett törekvések­nek leginkább az egyes szervezeti egységek decentralizált bér­tömeggazdálkodása felel meg. Ennek legfőbb jellemzői a következők: A szervezeti egységek vezetői jogosultak a számukra megnyitott nettó bértö­meg felhasználására, saját hatáskörükben olyan létszám változások végrehajtására, me­lyek eleget tesznek az alábbi feltételeknek: 1. A szervezeti egység feladatai nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. 2. Az éves bérelszámolás-időszakban az esetleges béralap túllépésért az illetékes ve­zető és szervezet felelős — jutalomalapjának teljes összegéig. 3. Az éves elszámolási időszakban felhalmozott költségvetési bérmegtakaritás felhasz­nálható - teljes összegben jutalmazásra, vagy - 70 %-ig, meghatározott időre, de legfeljebb a feladat sorra kerülő be­számoltatásáig, bérfejlesztésre, a szerződéses munkák esetében pedig meg­határozott idejű bérfejlesztésre. < Ennek a bérgazdálkodási rendszernek több előnye van. Korlátozás nélkül érvényesülni engedi az önálló szervezeti egység vezetőjének jogát, hatáskörét, és felelősségét a létszám-, és bérgazdálkodásban; termelékenyebb munkára és takaré­kosabb létszámgazdálkodásra ösztönöz; végül nem ad lehetőséget az egyes szervezeti egységek részéről megtakaritott bérek egyoldalú újrafelosztására. 55

Next

/
Thumbnails
Contents