Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

3-4. szám - Szemle

AZ ALKOTÁS VIZSGÁLATA PSZICHODINAMIKAI MODELL SEGÍTSÉGÉVEL Paul Matussek angol és német tudományos intézetek, valamint egy amerikai tanulmányut tapasztalatai alapján megkisérli, hogy pszichoanalitikai eszközökkel megvilágítsa azt a jelentőséget, amivel a személyiség kutatásszervezés szempontjából bir. Vizsgálatai során egy pszichodinamikai modellt hiv segítségül, mely szerint a következő négy személyiségű strukturát ке1Д megkülönböztetni : - kényszeres személyiség, - depressziv személyiség, - hisztériukus személyiség, - szkizoid személyiség. E személyiség tipus'oknak a tudományra kifejtett hatását vizsgálva mindenekelőtt két megjegyzést kell tenni: 1. Ha a tanulmányban olyan kifejezések szerepelnek, melyek a nagyközönség számára mint abnormitások megnevezései ismertek, akkor ez feltétlenül szépséghiba, de nem több annál. Az emiitett fogalmak használata ugyanis nem jelenti még azt, hogy abnormális személyiségekről lenne szó. Voltak ugyan idők, amikor a tudósokat többé-kevésbé abnormisoknak tekintették, de ez a feltételezés nem tapasztalati tényeken, hanem elsősorban egyes kivételes esetek általánosításán alapult. 2. Minden tipizálás esetében fennáll annak veszélye, hogy egy elvont séma érdekében erőszakot teszünk a valóságon, különösen akkor, ha a típusokat "vagy-vagy" alapon kívánjuk meghatározni. Hangsúlyozni kell ezért, hogy amikor a tanulmány során négy személyiség strukturát különböztetünk meg, akkor nem egymást kizáró egységekről van szó. Éppen ellenkezőleg: e típusok tiszta megjelenése igen ritka. Alapjában véve minden ember valamennyi típusból hordoz magában valamit. A kérdés csak az, melyik struktura, vagyis melyik motivációs séma donimái. Másképpen ezt ugy fejezhetjük ki, hogy az a személyiség lenne ideális, amelyben valamennyi strukture harmonikus módon egyesült, — de ez csak egészen kivételes esetben valósulhat meg. A valóságban többnyire meghatározott tendenciák kerülnek túlsúlyba. A személyiség-strukturák alábbi vizsgálata semmiképpen sem tekinthető teljesnek, hanem kizárólag arra korlátozódik, hogy a kutatásszervezés szempontjából különösen fontos vonásokra hívja fel a figyelmet. 497-