Tudományszervezési Tájékoztató, 1973
1. szám - Szemle
Egy 1951.évi jelentés arról számolt be, hogy az ország rendelkezik az ipari kutatások elindításához szükséges felszereléssel, képesitett munkaerővel, kiváló közép^és felsőoktatási rendszerrel, csakhogy ez a rendszer több szakembert bocsát ki, mint amennyit a gazdaság fel tud venni, s ezért állandó a "brain drain". Azonkivül a kutatási potenciál jellege nem felel- meg az ipar érdekeinek. 1951-ben Ausztria még megszállt ország volt, alig fejezte be a helyreállítást. De a bécsi Munkaügyi Kamara 1964—ben, tehát 13 évvel később kiadott jelentése szinte még ugyanezt a helyzetet tükrözi. "Ma is az a helyzet, hogy a főiskolák és egyetemek több kvalifikált kutatót bocsátanak ki, mint amennyit az ipar fel akar vagy tud venni, ami azt jelenti, hogy a legjobb munkaerők külföldön keresnek alkalmazást. Az ipari körök ma sem értik a K+F jelentőségét, s ahol megértik, ott sem tudnak hoszszabb távon gondolkodni. Még ma sem létezik intézmény az alkalmazott kutatások ösztönzésére és koordinálására." 1964-ben statisztikai felmérést végeztek a 20 főnél többet foglalkoztató vállalatok körében. Eszerint 1963-ban a vállalati szektor K+F ráforditásainak összege 383 millió Sch volt, 1966-ra ez az összeg 1,045 milliárdra emelkedett. A K+F költségek 9/10-ét a vállalatok saját forrásokból fedezik, s 1966-ban a szövetségi kormány hozzájárulása mindössze 8,1 % volt. 8.táblázat A vállalati szektor K+F költségeinek finanszírozása I963-I964 I966 Vállalati szektor 84,66 % 91,9 % Állam 13,40 % 8,1 % Külföld 1,85 % Nem profit célú intézetek 0,07 % » 100,00 % 100,00 % Az osztrák ipar azzal, hogy a K+F finanszírozásában főként saját erőforrásaira kell támaszkodnia, nem áll egyedül a tőkés országok között. A saját erőből való finanszírozás rátája majdnem ilyen nagy a Német Szövetségi Köztársaságban, még nagyobb Japánban, Olaszországban, Hollandiában és Belgiumban. 1966-ban az osztrák ipar 141,6 milliárd Sch forgalmat bonyolitott le. Ennek a kutatásra forditott 1,045 milliárd mindössze 0,7 %-a. 34
