Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

2. szám - Szemle

KUTATÁSI TÉMÁK -ÉS FEJLESZTÉSI FELADATOK A megfigyelt K+F helyeken a kutatási-fejlesztési tevékenység szervezett keretek között folyik, melyhez rendezőkeretet a tematikai hierarchia ad. E tematikai hierarchia /piramis/ alapegységei a kutatási témák, illetve —fejlesztési tevékenységnél— a fejlesztési feladatok. Ezek —mérhető jellemzőik alapján— rendkivül heterogének. Statisztikai számbavételüknek mégis az ad értelmet, hogy —a tapasztalat szerint— a megfigyelt K+F helyeken meglepően stabil ezen alapegységek kvantitativ meghatározása, ami viszont módot ad a változások eléggé megbizható érzékelésére és érzékeltetésére. Ez pedig —jobb mérőeszköz hiányában— nem lebecsülendő eredmény. 1971-ben a K+F helyeken kutatott témák /feladatok/ száma 26 957 volt /ebből 326 az uj tanszékeké/. Ebből 32 % jutott a kutatóintézeti, 19 % a tanszéki és 49 % az egyéb K+F helyi szektorra. E témák /feladatok/ 42 %-a előző évről áthúzódó, 58 %-a 1971-ben kezdett uj téma volt. A beszámolási évben kutatott témák 48 %-át eredményesen befejezték, 5 %-át sikertelenül lezárták /vagy abbahagyták/, s 47 %-át 1972-ben is kutatják. Összehasonlítható adatok alapján, az előző évihez képest, 4,8 %-kal nőtt a kutatott témák száma, 1 %-kal csökkent az előző évről áthúzódóké, s 9,4 %-kal nőtt az uj kezdésü témáké. Az eredményesen befejezett témák száma 3»2 %-kal csökkent, a sikertelenül lezártaké 16,4 %-kal emelkedett. 100 eredményesen befejezett témára az I97O. évi 108 helyett, 1971-ben 122 újonnan kezdett téma jutott. A 100 kutatóra jutó témák száma: 1970-ben 1971-ben A kutatók tényleges száma alapján . 107 100 A kutatók egyenértékszáma alapján . • 156 151 A kutatók tényleges száma alapján vizsgálva, a témák száma csaknem pontosan azonos a kutatókéval. Ez azt jelzi, hogy a tematikának ezt az alapegységét általában túlságosan alacsony szinten határozzák meg, s a gyakorlatban személyekre bontott feladattervet jelent. Az eredményesen befejezett témák viszonylag nagy arányszáma kedvező ugyan, de ezek általában csak az adott intézmény szintjén /a vezető döntése alapján/ jelentenek eredményes befejezést, s az "eredmény" túlnyomórészt úgynevezett kutatási részeredmény, amely többnyire további kutatásra, illetve szintetizálásra szorul ahhoz, hogy valóban komoly, nagyjelentőségű tudományos eredményekké válhasson. Ez a szintetizálás azonban nálunk indokolatlanul szükkörü és lassú folyamat, ami nagymértékben lerontja a növekvő anyagi és szellemi ráfordítások hatékonyságát. 217