Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

2. szám - Szemle

Érdekes képet mutat a K+F ráfordítások tudományágankénti százalékos összetétele is: Tudományág Költséghányad Beruházási hányad Együtt Természet 76 % 24 % 100 % Orvos 90 % 10 % 100 % Agrár 78 % 22 % 100 % Műszaki 76 % 24 % 100 % Társadalom 86 % 14 % 100 % Átlag: 77 % 23 % 100 % A saját végzésii K+F tevékenység költségeihez mérten a munkabérköltségek 1971. évi hányada az alábbiak szerint alakult: Tudomány ág K+F intézetek Tanszékek Egyéb K+F helyek Természet 34,6 % 46,6 % 60,3 % Orvos .. 50,3 % 63,8 % Agrár 37,4 % 43,7 % 36,0 % Műszaki 29,8 % 49,0 % 24,4 % Társadalom 44,6 % 50,9 % 59,4 % Átlag: 31,5 % 48,2 % 25,3 % E táblázatokból sok érdekes következtetés szűrhető le. Például : - Az anyagi termeléshez közvetlenebbül kapcsolódó műszaki és agr ártudományi K+F helyekre koncentrálódik az egész K+F bázis dolgozólétszámának több, mint 73 %-a, kutatóinak majdnem 66 %-a, tudományos fokozattal rendelkező kutatóinak 33 %-a, K+F ráfordításainak 80 %-a. Ez pedig fontos előfeltétel ahhoz, hogy a tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolata szorosabbra fonódjék. -A társadalomtudományi kutatási bázis az utóbbi években indult gyors fejlődésnek. Bár súlya évről-évre nő, ez a suly még mindig igen csekély /jelenleg is nagy, sőt társadalmi, politikai, ideológiai funkciójához mérten egyre inkább növekvő/. A fejlődést és az arányokat azonban itt nagymértékben befolyásolja a közgazdaságtudományokhoz sorolt, és vállalatszerűén gazdálkodó K+F helyek kiemelkedően gyors fejlődése. -A tudományos fokozattal rendelkezők számának tudományági megoszlása önmagában nem jelez különösebb problémát, annál inkább a tudomány ágankénti kutatói létszámhoz történő viszonyítás. Ebből kitűnik, hogy a műszaki tudományok K+F helyein fajlagosan rendkívül kevés a tudományos fokozattal rendelkező 214